16.

1.3K 79 29
                                    

Amint megérkeztünk Gojo-hoz, egyenesen a nappaliba mentünk ahol elkezdtünk gyakorolni a versenyre hiszen pár hónap és ez is megfog történni, de egyáltalán nem félek hiszen tudom, hogy a kékszemű minden körülmény között mellettem lesz. Ahogyan az ötödik darabot is végig játszottuk, elfáradtan huppantam le a kanapéra míg Gojo kivette a kezemből a hegedűmet és eltette a tokjába.

-Elfáradtál Kincsem?- kérdezte kíváncsian miközben leült mellém és a karomnál fogva az ölébe vont

-Ühüm..- motyogtam miközben a nyakhajlatába fúrtam az arcom, de nem sokáig maradtunk így mivel pár gondolat az eszembe jutott, ezért felnéztem az arcára és megszólaltam

-Van még valami amiről tudnom kellene?

-Nincs.- ölelt magához még szorosabban miközben elkezdte a hajamat simogatni -Na és nekem kell valamiről tudni?

-Nem.- ráztam meg a fejem hevesen miközben még szorosabban a mellkasához préseltem magam -Viszont lehet ideje lenne elindulni haza..

-Ennyire menekülni akarsz Tőlem? - kérdezte meglepődve mire én halkan elnevettem magam

-Mit tennél ha igen?- váltam hirtelen szemtelenné ami Gojo-nak is feltűnt mivel a hajamat simogató keze hirtelen megállt és belemarkolt a tincseimbe

-Hm.. valószínűleg bezárnálak a szobába és ott tartanálak amíg nem változik a véleményed.- suttogta kissé berekedve miközben lehajolt a nyakamhoz és csókolgatni kezdte az érzékeny bőrömet

-Gojo..- döntöttem az arcom az övének egy gondterhelt sóhaj kíséretében -Nem akarom, hogy vége legyen..

-Én se Baba. De nem is lesz.- mosolyodott el miközben a derekamra vezette a kezét és eltolt magától -Viszont tényleg ideje mennünk. Holnap hétfő és lassan esteledik.

-Most meg már haza vinnél?- kérdeztem megjátszva a sértődöttet mire Gojo a tarkómnál fogva magához rántott és az ajkaimnak esett. A heves csókváltásunk kezdett elfajulni mikor a vállaira tettem a kezem és kénytelen voltam elválni Tőle

-Induljunk..- motyogtam pihegve mire Gojo elmosolyodva végig simított az arcomon utána pedig a kezemnél fogva felállított. Követve a példámat Ő is felállt és összekulcsolva a nyúlványait az enyémekkel, elindultunk a garázsba ahol illedelmesen előre sétálva kinyitotta nekem az ajtót amit lesütött szemekkel, magamban vihogva köszöntem meg. Amint Ő is beszállt, elis indultunk az otthonomhoz amikor pár házzal hamarabb lelassított

-Megmondanád annak a fiúnak a nevét?- kérdezte meg hirtelen mire az én szemeim elkerekedtek -Aki tegnap haza kisért tudod.

-Miért? Ő nem csinált semmi rosszat.

-Én se fogok.- mosolyodott el miközben felém fordult és egy puszit nyomott a homlokomra utána pedig lassan végig simított az arcomon -Nyugodtan megmondhatod.

-Yuji Itadori..- motyogtam magam elé a nevét mire még szélesebbre húzta az ajkait

-Ügyes kislány.- kacsintott rám miközben a számra is adott egy puszit -Reggel el ne késs Szerelmem.

-Ne..nem fogok..- kezdtem el dadogni miközben megszeppenve kiszálltam a kocsiból és kicsit gyorsabb tempóban elindultam a házunkhoz, de amint a bejárati ajtóhoz értem visszapillantottam Gojo-ra aki széles vigyorral az arcán integetett. Viszonozva a gesztusát nyitottam be a házba miközben végig Itadori járt a fejemben..

A hegedűtanár Where stories live. Discover now