A hegedűtanár

20.

Amint sikeresen levette a mintát akkor csak várnunk kellett, viszont most a percek óráknak tűntek bár tudtam, hogy nem vagyok bajban, de manapság semmi sem biztos. Csendben a padlót bámulva vártam az eredményt amikor a nyomozó bejött a nappaliba egy apró mosoly kíséretében.

-A teszt negatív.- közölte a végeredményt amitől Anya felsóhajtott Apám pedig bele is kezdett a magyarázkodásba

-Na látja! Ezt a kellemetlenséget elkerülhettük volna!- fakadt ki, miközben mérgesen járkálni kezdett -Ismerem a lányom és tudom, hogy nem csinálna ilyet!

-Édesem..- kapta el hirtelen a kezét Anya mire a nőre kapta a szemeit -Fejezd be. És ha most megbocsátanak..- állt fel mellőlem és elengedve Apámat a nyomozóhoz sétált -A lányom iskolába megy reggel Mi pedig dolgozni. Ha befejeztük akkor megkérném, hogy távozzanak. - erre a középkorú férfi egy aprót bólintva távozásra készült én pedig már kezdtem felszabadulni amikor Apa újra rákezdett

-Drága Kislányom.. miért kell neked ilyen emberekkel leállni?- kérdezte csalódottan -Annyi rendes korabeli fiú van.. miért pont egy függőt kellett kifognod? Most miatta nézd meg milyen bajba kerültél..

-Itadori nem függő..- motyogtam az orrom alatt mire Anya felsóhajtva elém állt és végig simított az arcomon

-Én hiszek Neked Kicsim. De most egy darabig nem mész sehova és szeretném ha a telefont is ideadnád.- mondta ellenkezést nem tűrően -Reggel elmész az iskolába onnan pedig egyenesen haza. Érthető Drágám?

-I..igen, de mi lesz a külön órákkal? A verseny itt van a nyakamon..

-Majd meglesz oldva, de most szeretném ha ezeket a kéréseket betartanád.

-Jó..- hajtottam le csalódottan a fejem és felállva a kanapéról, indultam meg a szobámba, bár nem mintha sok mindent tudnék ott csinálni, bár nem is kellett ezen agyalnom mivel ez az egész beszélgetés a nyomozóval teljesen leszívott, így vettem egy gyors zuhanyt és megpróbáltam aludni ami természetesen nem jött össze.

*Másnap*

Egyértelműen reggel Anyám akaratának eleget téve, Vele kellett iskolába jönnöm amire próbálok pozitív dologként tekinteni hiszen se bicikliznem se pedig gyalogolnom nem kellett így. Mivel telefon nélkül nem tudtam Nobara-nak üzenni ezért most nem várt a szokásos helyen, így egy gyors búcsúzás után kiszálltam Anya autójából és sietős léptekkel mentem a termem felé amikor félúton valaki megragadta a karom, ezzel megállítva engem a rohanásban. A szám elnyílt a szemeim pedig sebesen néztek a "támadómra" aki Gojo volt bár a jellegzetes illata miatt már azelőtt tudtam mielőtt Rá néztem volna. Kissé elpirulva néztem szét a folyosón amikor a férfi egy rövidke csókot adott mire a kezeim automatikusan a mellkasára csúsztak mivel egyből a nyomozó szavai jutottak az eszembe

-Tegnap nem hívtál..- morogta az orra alatt miután kénytelen volt elválni tőlem mivel minden erőmet összeszedve eltudtam magamtól tolni

-Elvették a telefonom.- sütöttem le a szemeim miközben tettem pár lépést hátra -Az Itadori-s ügy miatt megfigyelnek engem is mivel aznap este Velem volt utoljára. És ezt többen is alátámasztották.

-Akkor most..

-Igen Gojo. Azt hiszik nem csak Itadori csinál ilyeneket.

-Én T/N annyira sajnálom..- komorodott el miközben a kezét az arcom felé nyújtotta mire én még több lépést tettem hátra

-Nem csinálhatunk semmit. Nem járhatok hozzád órákra ráadásul nem ölelhetsz meg vagy hasonló mivel azzal a Te munkád is veszélyben lenne.

-Ha ezt tudtam volna..- kezdett el hirtelen dühbe jönni mire a testem majdhogynem megszüntette a köztünk lévő távolságot, de nagyot nyelve a helyemen maradtam

-Már mindegy..- mosolyodtam el halványan amikor meghallottam a bejárati ajtót nyílni ahol a tegnapi személy Gren nyomozó lépett be két ismeretlen férfival. Amint a magas férfinak szemet szúrtam, valamit suttogott az egyik fülébe aki aprót bólintva elindult felém. Felkészültem, hogy megfognak figyelni, de arra nem hogy ennyire közelről..