A hegedűtanár

35.

Több mint fél évvel később

A terhességem miatt kénytelen voltam magántanulóként folytatni a tanulmányaimat mint az otthonban élő többi lány is aminek kifejezetten örültem hiszen egyáltalán nem akartam a régi iskolámba visszatérni.
A mai nap se telt másképp mint a többi hiszen amint felkeltem, rendbe szedtem magam majd a szokásos terembe siettem ahol az óráinkat tartják. Amint a tanár leadta az anyagot egyből a konyhába rohantam hiszen a héten ott kell segítenem, mivel mindenkinek megvolt a feladata a ház körül. Elouise egyetlen kérése az volt, hogy felváltva "dolgozzunk" neki, ezért cserébe biztosítja az otthont a fejünk felett és a szükséges dolgokat. Iszonyatosan hálás voltam Neki és Nanami-nak is hiszen ha Ők nem lennének, nem is tudom elképzelni, hogy most hol lennék..

-Hogy haladsz?- kérdezte Elouise miközben szorgosan daraboltam a répákat

-Már nincs sok.- válaszoltam mosolyogva Neki mire a nő gyengéden végig simított a fejemen

-Ne erőltesd meg magad T/N. Hamarosan jön a baba és nem szeretném ha legyengülnél addigra.- mondta aggódva miközben elvette előlem a tálat

-Jól vagyok Elouise.- mondtam határozottan majd felálltam az asztaltól, de amint kiegyenesedtem megszédültem

-T/N?- nézett rám ijedten miközben visszatette a tálat az asztalra majd a kezemért nyúlt

-Semmi baj. Csak hirtelen álltam fel.- válaszoltam kissé berekedten, de abban a pillanatban egy erős fájdalom nyílalt az alhasamba

-Nyugodj meg Drága.- szorította meg kicsit a kezem miközben a másik tenyerével a derekamra fogott viszont abban a percben rémülten pillantottam az engem tartó nőre

-Elouise..- suttogtam halkan majd lenéztem a lábaimnál elterülő tócsára -El..elfolyt a magzatvíz.. - dadogtam félve majd minden elsötétült

Pár órával később

Teljesen kábultan kezdtem el pislogni, de amint eszembe jutott az előző képkocka ahogyan Elouise-al álltunk a konyhában azonnal felakartam ülni, de a fájdalom ami a hasamba nyílalt, vissza kényszerített az ágyba

-Elouise..- suttogtam berekedve mire egy puha kezet éreztem meg az arcomon

-Itt vagyok Drága. Semmi baj. A baba jól van.

-Mi történt?- kérdeztem sírva mire El szorosan magához ölelt

-Elájultál ezért kénytelen volt az orvos császárral világra hozni a kislányod.

-És Ő hol van?

-Itt.- bökött a fejével oldalra ami miatt azonnal odapillantottam -Szeretnéd megfogni?- kérdezte boldogan mire azonnal hevesen bólogatni kezdtem. Ekkor Elouise egyből a kiságyhoz lépett és óvatosan kiemelte a babámat aki gondosan bevolt bugyolálva -Amint az ápolók megtisztították és melléd tették a kiságyba azóta alszik.- mondta halkan a nő miközben amilyen óvatosan csak lehetett a kezembe adta.

-Annyira.. hihetetlen..- suttogtam könnyezve miközben a tekintetem a kislányom arcát kémlelte -El se hiszem, hogy végre itt vagy..- motyogtam meghatódva majd egy gyengéd puszit nyomtam a homlokára ami miatt egyből egy apró grimaszt vágott -Annyira hasonlítasz Gojo-ra..

-T/N..- szólított meg El, de egy pillanatra se voltam képes elszakítani a tekintetemet a kislányomról -Tudod már, hogy milyen nevet szeretnél neki adni?

-Igen.- vágtam rá mosolyogva majd újra megpusziltam a picike csöppséget aki békésen aludt továbbra is a karjaim között -Hanabi. Hanabi lesz a neve a kislányomnak.