43.

697 64 14
                                    

Pár nappal később

A kanapén összebújva Hanabi-val, néztük a kedvenc meséjét amikor megszólalt a csengő

-Mindjárt jövök Kicsim.- pusziltam homlokon a kislányom miközben felálltam mellőle és az ajtóhoz siettem -Igen?- tártam ki az ajtót, de amint megpillantottam az előttem álló személyt, szívem szerint rá vágtam volna az ajtót -Gojo.. mit keresel itt?

-Szeretném megismerni a lányom T/N.

-Hát.. ez nem a legjobb pillanat..- sóhajtottam fel amikor megéreztem két aprócska kezet a lábamon

-Megumi?- nézett fel a lányom Gojo-ra, de amint rájött, hogy nem Megumi az, sírva visszarohant a nappaliba

-Gyere be.- tártam kijjebb az ajtót majd Hanabi után siettem -Kicsim..- guggoltam le a pityergő lányom elé aki szipogva emelte rám a könnyes szemeit -Szeretném ha megismernéd ezt a bácsit.

-Nem.- vágta rá hisztérikusan -Én Megumi-t akarom..

-Tudom, hogy szereted Megumi-t..- simítottam végig a kipirosodott arcán -De most Gojo szeretne Veled kicsit beszélgetni.

-Nem Anya..utálom ezt a bácsit. Az Apukámat akarom..- mondta dühösen majd a hátam mögé nézett. Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam

-Gojo..- álltam fel idegesen mire a fehérhajú halványan elmosolyodott

-Jobb ha én most megyek T/N..- mondta kisebb megbánással a hangjában majd elém lépve szorosan megölelt

-Sajnálom..- suttogtam a könnyeimet visszatartva mire Gojo elengedett és gyengéden végig simított az arcomon

-Semmi baj. Érthető a reakciója.

-Figyelj.. holnap négyre én megyek érte a bölcsibe. Ha gondolod.. találkozzunk ott.

-Rendben.- ment bele egyből majd utoljára még a már játszó Hanabi-ra nézett és elment. Amint visszazártam az ajtót hatalmas levegőt vettem majd a kislányomhoz sétáltam aki immáron boldogan pakolászta a játékait.

Másnap

Idegesen toporzékoltam a bölcsőde előtt, de Gojo még sehol nem volt. Mit is hittem.. majd pont Gojo Satoru lesz az az ember aki értem és a lányomért képes lesz küzdeni... idióta vagyok komolyan.. Mivel kereken négyet ütött az óra, elindultam az épületbe, hogy segítsek Hanabi-nak felöltözni aki szokásához híven, vidáman várt

-Szia Prücsök.- guggoltam le a kislány elé majd szorosan megöleltem

-Szia Anya.- kuncogott majd elengedve engem a cipőjéért rohant amit segítettem neki felvenni. Amint azzal végeztünk ráadtam a kiskabátját majd kézen fogva elindultunk a kijárat felé viszont amint átléptük a küszöböt, a kislányom hangosan felsikítva elengedte a kezem majd Megumi-hoz rohant

-Megumiiii.- örvendezett Hanabi, majd a magas férfi karjai közé vetette magát

-Sziasztok..- ölelt vissza miközben rám emelte a királykék tekintetét

-Hát Te?- kérdeztem összezavarodva amint elengedte Hanabi-t

-Tudtam, hogy itt lesztek, és gondoltam meglátogatlak Titeket.- mondta izgatottan mire Hanabi összekulcsolta a kezét Megumi-éval

-Anyával most megyünk vacsorázni. Gyere velüüünk.- kezdte el nyaggatni a lányom mire én elkezdtem a terepet a tekintetemmel pásztázni, hátha..

-Szabad?- kérdezte reménykedve Megumi mire egy sóhaj hagyta el az ajkaim

-Persze.- erőltettem magamra egy mosolyt majd a táskámba nyúltam a kocsikulcsomért. Hanabi boldogsága, hogy Megumi-val lehet, engem is boldoggá tett.. bár a lelkem mélyén akkor lennék igazán és őszintén boldog még ha iszonyatosan nehéz és időbe telt bevallani magamnak, ha most valaki más állna itt előttem a lányom kezét fogva..

A hegedűtanár حيث تعيش القصص. اكتشف الآن