A hegedűtanár

41.

Napok teltek el azóta amióta Gojo újra megjelent, viszont az érzéseim csak még rosszabbak lettek.. szeretem Őt, de Megumi-t is.. ráadásul már azt se tudom, hogy Hanabi-nak mi lenne a legjobb.. ha minden így maradna vagy ha megismerhetné az igazi édesapját.. viszont minél hamarabb elkell döntenem, hogy mit teszek, hiszen nem mehet be helyettem dolgozni mindig valaki más, ezért minden bátorságomat összeszedve, áthívtam Megumi-t, hogy tisztázzuk a dolgokat

-Kicsim miért vagy ilyen feszült? - kérdezett rá egyből amint belépett a lakásba

-Beszélnünk kell.- húztam el a szám majd hátat fordítva Neki, a nappaliba mentem ahol leültem a kanapéra. Amint Megu is helyet foglalt mellettem, összeszedtem magam majd rá néztem -Emlékszel Gojo-ra? Hanabi Édesapjára?

-Igen.- bólintott egy aprót miközben megfogta az ökölbeszorított kezemet

-Nem tudom mikor, de nem olyan rég szabadult. És..

-Bántott T/N? Ezért vagy ennyire szomorú?- vágott közbe hirtelen miközben közelebb húzott magához

-Dehogy! Csak nem tudtam, hogy hogyan fogsz erre reagálni..

-Hát.. kissé idegesen hiszen.. egy megszokott helyzetet fog felrúgni..

-Ezt hogy érted?

-Jól tudom, hogy Hanabi-nek megkell ismernie Őt..

-Úgy gondolod?

-Figyelj T/N.. a világot jelented Nekem. És ismerlek annyira, hogy tudjam, Hanabi-ért bármire képes lennél. Ha úgy döntesz, hogy a kislányod megérdemli, hogy az igazi apja az élete része legyen.. akkor beletörődök, hiszen mindenben támogatlak.

-Megumi..- kezdtem bele, de abban a pillanatban könnyek szöktek a szemeimbe -Én..

-Vagy más is van?- húzta fel az egyik szemöldökét miközben elengedte a kezem. Ekkor már nem tudtam tovább tartani magam. Hangos zokogásban törtem ki

-Sajnálom Megumi... én nem tudom.. én nem tudom mit akarok..

-Semmi baj T/N.. - mondta meggyötörten majd lassan végig simított a könnyáztatta arcomon -De most jobb ha megyek..

-Megumi..

-Próbálj meg lenyugodni. És tiszta fejjel dönteni hiszen tudom, hogy milyen múltad van Gojo-val. De azt tudd, nem fogok Rólad olyan könnyedén lemondani.- mondta határozottan miközben felállt a kanapéról -Később majd beszélünk.- zárta le ennyivel mire aprót bólintottam Ő pedig elhagyta a lakásom. Amint hallottam a zárat kattanni a sírásom csak rosszabb lett..

Pár órával később

Már készültem zárni amikor egy vendég toppant be az üzletbe

-Miben segíthetek?- kaptam rá a tekintetem a papírokból, de amint realizáltam, hogy ki az, összezavarodtam

-Remélem van még pár perc zárásig. - mondta mosolyogva Utahime amire csak egy hanyag bólintással válaszoltam -Nagyszerű! Tudom, hogy a férjem volt már itt, de még nem adta le, hogy milyen növényeket akar.- mondta nevetve miközben a táskájában kezdett el kutatni -Úgy döntöttem meglepem és lerendelem helyette.- motyogta az orra alatt majd kihúzott egy fehér lapot amit mosolyogva átnyújtott -Remélem megoldható.

-Pe..persze.- suttogtam magam elé miközben átvettem a lapot

-Csodás. Remélem a hétre megoldható. Szeretném vele meglepni.

-Legkésőbb péntekre ideérnek a virágok.- mondtam hadarva mire a nő körül nézett

-Nagyon tehetséges lány vagy. Majd ha meglesznek a növények átadom Gojo-nak, hogy büszke lehet a régi tanítványára.- mondta büszkén mire bennem kezdett minden remény kihunyni azzal kapcsolatban, hogy Hanabi megkaphassa az igazi családját..

-Köszönöm, de ha nem gond zárni készülök.

-Jaj. Bocsi. Akkor megyek is. Majd akkor pénteken.- mondta vidáman majd sietve távozott

-Persze. Pénteken.- forgattam meg a szemeim majd amilyen gyorsan csak tudtam bezártam az üzletet, de amint a bejárati ajtóhoz értem, valaki átölelt hátulról miközben a lakattal bajlódtam

-Beszélhetnénk?- hallottam meg a mély selymes hangját mire a hideg végig szaladt a hátamon

-Nem.- fordultam meg azonnal, de amint a tekintetem találkozott a kékségével éreztem, hogy megremegnek a lábaim

-Kérlek T/N.- mondta meggyötörten miközben az illata is az orromba szökött

-Hagyj békén kérlek. Amióta újra kint vagy csak megkeseríted az életem.- vágtam rá idegesen majd újra a zárral foglalatoskodtam.