A hegedűtanár

50. (Befejező rész)

Pár  nappal később

Hatalmas szerencsémre a lakástulajdonos probléma nélkül megértette, hogy pár nap múlva muszáj lesz elhagynom a lakást, így egyáltalán nem erőltette, hogy addig kell maradnom, míg nem talál egy másik bérlőt. Amint elhagytam a kávézót ahol a tulajdonossal találkoztam, egyenesen Hanabi bölcsijét vettem célba, hogy kiírassam a lányom, hiszen év közepe van jövőre pedig elkezdi az óvodát, így Gojo-val közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy Amerikában a hátramaradt fél évét, amit a bölcsiben töltene amúgy is, helyette inkább otthon marad velem. Amint itt is végeztem Elouise-hoz mentem az otthonba, ahol a megbeszéltek miatt az ügyvéddel és a könyvelővel várt.

-Bocsánat a késésért. - lihegtem gyorsan miközben megöleltem Nanami feleségét -Itt vannak a papírok.- vettem le a vállamról a táskát majd kikapva belőle az iratokat, letettem az asztalra az idős bácsika elé

-Mindent elintéztél?- kérdezte mosolyogva Elouise miközben leültünk az asztalhoz

-Igen.- viszonoztam a gesztusát mire megszólalt a könyvelő

-Biztos, hogy átszeretné íratni az üzletet?- tette fel a kérdést mire heves bólogatásba kezdtem

-Igen.- mondtam ki határozottan - Nem szeretném eladni, az átiratás pedig minimális költséggel jár, ráadásul nem akarom, hogy a szeretett kis üzletemet egy idegen vezesse.

-Rendben.- bólintott rá az ügyvéd majd a táskájából elővette a szerződést -Ha aláírjàk akkor meg is vagyunk.- Amint én és Elouise is lefirkantotta a nevét a két férfi összeszedve a papírokat, sietősen távozott

-Vigyázni fogok rá.- kötötte a lelkemre El amint kikísérte őket az irodából

-Tudom.- nevettem el magam majd felállva az asztaltól szorosan megöleltem a magas nőt -Így még több munkalehetőséget tudsz majd adni a lányoknak. - mondtam boldogan hiszen El a szívén viseli a fiatalkorú anyukák sorsát -Viszont nekem most mennem kell. Anya vár és még Gojo-nak is segítenem kell a pakolásban. - hadartam el gyorsan majd újra megölelve Elouise-t, elköszöntem Tőle és gyalog elindultam a régi otthonom felé. A fél órás utat gyorsan megtettem viszont amint a házhoz értem egy fura érzés fogott el, de ezzel nem törődve elővettem a kulcsom majd kinyitva az ajtót beléptem

-Megjöttem Anya.- szóltam el magam mire a konyha felől meg is érkezett a válasz. Megkönnyebbülve felsóhajtottam és elindultam a hang irányába, de ami elém tárult attól az egész testem összerezzent

-Anya...- suttogtam magam elé hiszen egyáltalán nem voltam erre felkészülve

-Nyugodj meg Kicsim..- kezdett bele Anya, de azonnal közbeszóltam

-Nem akarok cirkuszt.. főleg nem Hanabi előtt.

-Nem veszekedni akarok kislányom.- szólalt meg Apám is aki teljesen nyugodtan ült az asztalfőnél -Anyád szólt, hogy elköltöztök. Ráadásul Gojo is felkeresett a napokban.

-Minek?!- kérdeztem kissé hisztérikusan mire Anya magához ölelve a lányom, átsétált vele a nappaliba

-Ráébresztett, hogy mit veszítek, ha nem kérek bocsánatot. - mondta megbánóan mire a szemeim könnyekkel lettek tele

-Nem fogom elhagyni Őt Apa..- szipogtam elkeseredve mire az előttem ülő férfi elmosolyodott, ezzel teljesen összezavarva engem

-Nem is kell, csak arra kérlek, hogy bocsáss meg a hülyeségem miatt.

-Apa...- nyögtem ki és eddig tartva magam hangosan felsírtam -Én nem..- zokogtam továbbra is mire Apám felállva az asztaltól hozzám lépkedve szorosan magához ölelt

-Ne sírj kérlek.- suttogta a fülembe mire kezdett alább hagyni a sírásom

-Szóval..- toltam el magamtól mire kicsit megnyugodtam -Nem haragszol, hogy megtartottam Hanabi-t és hogy Gojo-val tervezem a jövőm?

-Mostmár nem.- simított végig a kipirosodott arcomon mire gondolkozás nélkül újra megöleltem

-Hiányoztál Apa..- motyogtam a mellkasába mire halkan felnevetett

-Te is Nekem, T/N..

Pár órával később

Amint Apával sikerült mindent átbeszélni rendesen, muszáj volt utána elindulnom haza hiszen még semmit nem pakoltam el holnap pedig jönnek a költöztetők. Anya természetesen kiharcolta, hogy Hanabi ma is ott aludjon, bár ezt egyáltalán nem bántam hiszen így Apa is több időt tud együtt tölteni Hanabi-val. Mivel Anyáéktól kissé messze van az albérlet, így muszáj volt egy taxit hívnom, hogy haladjak is. Amint megérkeztem, gyorsan kifizettem a fuvarom majd kipattanva a kocsiból egyenesen a lakásba siettem

-Megjöttem Gojo.- mondtam nevetve miközben becsuktam magam mögött az ajtót

-Már vártalak Édes.- lépett elő a konyhából a szeretett férfim mire elmosolyodva hozzá lépkedtem majd átölelve az izmos nyakát az ajkaira tapadtam

-Mindent elintéztél?- kérdezte érdeklődően mire felsóhajtottam

-Igen. De nem is mondtad, hogy beszéltél Apával.- vontam kérdőre mire elmosolyodott

-Beszélni akartam Vele valamitől, ráadásul jobb Neked is ha nem veszekedtek.

-Igaz.- forgattam meg a szemeim mire Gojo elengedve engem visszament a konyhába

-Ha megkérhetnélek, a nappaliban vannak a dobozok. Behoznál két csészét? A legkisebb barna dobozban vannak ami még nincs leragasztva.- szólt ki a konyhából. Gondolkozás nélkül tettem amit kért viszont amint kinyitottam a dobozt a csészében találtam egy apró fekete kis bársony ékszerdobozkát.

-Gojo..- suttogtam magam elé miközben kivettem a dobozt -Ez mi?- fordultam meg hirtelen mire a fehérhajú férfi  térdélve áll mögöttem. Teljesen ledöbbenve néztem Gojo-t aki mosolyogva vette ki a kezemből a fekete dobozkát majd kinyitva azt felém mutatta

-Ez miatt akartam az Apáddal beszélni.

-Gojo..- nyögtem ki a nevét újra mire a férfi megfogta a remegő kezem és egy puszit nyomott rá

-Szeretném ha hozzám jönnél T/N. Amikor először megláttalak, nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Van egy gyönyörű kislányunk és közösen tervezzük az életünket. Tudom, hogy sose volt rózsás a kapcsolatunk, de ha kellene ezerszer is újra csinálnám. Az életem legnagyobb ajándéka vagy és azt szeretném ha Mellettem élnéd le az életed a lányunkkal együtt. Iszonyatosan hálás vagyok, hogy ennyi rossz után is képes vagy olyan szerelmesen rám nézni mint az elején. Rengeteg boldog percet akarok még Neked adni, remélem megengeded. Szóval.. készen állsz arra, hogy a feleségem légy én pedig a férjed? - tette fel a kérdést mire teljesen elsápadtam, de egy percig se kellett gondolkoznom

-Igen Gojo.. minden egyes másodpercben igent mondanék Neked.- hadartam el gyorsan mire az előttem térdelő férfi kivette a gyűrűt majd az ujjamra húzta -Szeretlek.- sírtam el magam miközben a karjaiba borultam

-Én is szeretlek T/N.- ölelt vissza olyan szorosan mint még soha hiszen Ő is érezte, hogy innentől kezdve az életünk ennél tökéletesebb nem is lehetne.

Annyira fura volt megírni ezt a befejező részt, viszont nem akartam már tovább húzni és úgy gondolom ezzel a résszel kerek egészt kapott a történet. Remélem mindenki elégedett a befejezéssel és hatalmas hála, hogy ennyien követtétek a könyvet. Mivel nem akarok senkit se megsérteni ezért név nélkül szeretnék külön köszönetet mondani az egyik olvasónak akinek anno ez az egész történet kipattant az elméjéből és még egy személynek is szeretnék hálálkodni aki követte az eseményeket (nem csak ennél a könyvnél hanem a többinél is) és segített ha elakadtam, főleg a kislány nevének a kitalálásánál. Ezer puszi mindenkinek és még egyszer köszönöm szépen, hogy megírhattam ezt a történetet! ❤️