A hegedűtanár

47.

-Hát Te?- csúszott ki egyből az ajkaim közül a kérdés miközben felfoghatatlanul bámultam a szemeim előtt álló Apámat akit azóta nem láttam amióta kitagadott a terhességem miatt -Rohadtul nem kellene itt lenned..

-Én is örülök, hogy látlak.- jegyezte meg lenézően majd mit sem törődve a szavaimmal, felemelt fejjel kikerült és bement a lakásba -Megéri neked az a virágüzlet?- kérdezte hirtelen miközben vizslató szemekkel körülnézett -Egy albérletben vagy a lányoddal. Nagyobb hülyeségre nem is költhetted volna azt a pénzt amit adtunk Anyáddal.

-Amit Anya adott, igen.- csuktam be az ajtót mérgesen majd az Apám elé sétáltam -Mi a fenét akarsz? Évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Hanabi azt se tudja, hogy létezel. Engedjük el ezt kérlek.. nem akarom, hogy a lányom lásson..

-Anyád elszólta magát, hogy az a semmirekellő kiszabadult..

-Gojo nem semmirekellő..- forgattam meg a szemeim miközben a bejárati ajtóhoz lépkedve kitártam azt

-Az a férfi egy kiskorú diákját ejtette teherbe. Ez beteges dolog. És ezt nem fogom hagyni, hogy az életed része legyen.- mondta kimérten amikor megütötte a fülemet a lányom kacagása a lépcsők felől

-Menj el!- mondtam határozottan, de feleslegesen mert abban a pillanatban érkezett meg Gojo és Hanabi

-Zavarunk?- kérdezte Gojo összeráncolt szemöldökkel mire melléállva a vállára tettem a kezem

-Ki ez a bácsi Anya?- kérdezte Han kíváncsian miközben Gojo kezében szorgosan figyelte az Apám

-Senki kicsim. Ne törődj Vele mert az Úr távozik.- mondtam mosolyogva mire az Apám megsértődve kiviharzott, de mielőtt eltűnt volna a lépcsőknél visszafordult

-Nem lesz ilyen könnyű dolgod Te szarházi!- mondta mérgesen mire Gojo lerakta Hanabi-t aki békésen a nappaliba rohant, viszont amint a lány lefoglalta magát Gojo is elindult a lépcsők felé

-Hagyd Rá.- tettem a kezem a magas férfi mellkasára aki gyengéden lelökte magáról

-Soha nem volt könnyű dolgom.- kezdett bele karba tett kezekkel mire Apám feje forrni kezdett -T/N és én mindig is szerettük egymást és a különtöltött idő elég volt ahhoz, hogy megbűnhődjem a tetteim. Viszont én magával ellentétben már most jobb Apa vagyok Önnél.- mondta nyugodtan mire Apámnak se kellett több. Akár a felbőszült bika azonnal Gojo-nak rontott

-Ne!!- ordítottam el magam és egyből a két férfi közé álltam ami az idősebb férfit egyáltalán nem hatotta meg hiszen a Gojo-nak szánt ütése az én arcomon csattant. Amint hallottam egy apró reccsenést egyből jött utána az elviselhetetlen fájdalom ami miatt az orromhoz kapva egyből a földre zuhantam volna ha Gojo nem kap el

-T/N..- esett pánikba az Apám is, de a nyilalló fájdalmon kívül semmire nem tudtam koncentrálni

-Takarodjon innen most azonnal!- üvöltötte el magát Gojo torka szakadtából mire összekuporodva még szorosabban hozzábújtam Ő pedig gyengéden felemelve bevitt a lakásba

-Hívom a mentőket.- mondta lágyabb hangszínen miközben gyengéden leültetett a kanapéra

Pár órával később és egy törött orral sikeresen elhagyhattuk a korházat aminek iszonyatosan örültem mivel teljesen lemerített ez az egész viszont Gojo jelenléte kifejezetten jól esett hiszen Ő szólt az orvosnak, ráadásul elvitte Hanabi-t Nanami-ékhoz utána pedig rohant a korházba értem, hogy Velem legyen

-Annyira sajnálom..- mondta lehajtott fejjel miközben összekulcsolt kezekkel sétáltunk a korház parkolójában -Ha nem hergelem fel nem üt meg..

-Gojo..- állítottam meg hirtelen ami miatt azonnal rám emelte a meggyötört kékségeit -Nem a Te hibád. Én voltam a hülye, hogy odaálltam. Ne hibáztasd magad.

-Annyira szeretlek..- sóhajtott fel majd átkarolva magához ölelt ami miatt hangosan felszisszentem -Bazdki.. bocs..- tolt el magától azonnal mire rá néztem, de szomorkodás helyett jólesően felnevettünk mind a ketten -Ma Nanami-éknál alszik Hanabi. Mit szolnál ha moziestet tartanánk csak mi ketten?- kérdezte vállat rántva miközben tovább folytattuk a sétát a kocsiig

-Törött orral mást nagyon nem tudok csinálni..- forgattam meg a szemeim majd kinyitva az ajtót behuppantam az anyósülésre.