A hegedűtanár

46.

Pár héttel később

-Nekem ez nem megy.- mondta meggyötört hangon Gojo miután Hanabi duzzogva a szobába rohant

-Gojo..- fogtam meg a konyhapulton szétterülő tenyerét -Tudom hogy nehéz Neked, de Hanabi még kicsi. Iszonyatosan fiatal és nem érti a helyzetet. Megumi mellett nőtt fel, Téged pedig még nem ismer..

-Ha az a barom nem mondja el, hogy felkerestem akkor most Ő lenne itt..- morogta az orra alatt ami miatt a szemöldököm a homlokomra szaladt

-Ezt meg mégis, hogy értsem?- kérdeztem kisebb éllel a hangomban miközben elengedtem a kezét hiszen ez a mondat kissé szíven ütött

-Úgy, T/N, hogy ha Megumi lenne itt, akkor mindenki boldog lenne.- vágta hozzám mérgesen a szavakat majd hátat fordítva Nekem az ajtó felé indult. Ekkor nekem se kellett több, a haragtól feltüzelve indultam meg utána és fogtam meg a könyökénél, hogy megállítsam

-Annyira elegem van ebből a viselkedésedből. Én képes voltam felnőni a feladathoz. Ideje lenne Neked is. Megértem, hogy nehéz és rossz hogy a vérszerinti lányod más férfit tart az apjának, de könyörgöm Gojo.. a múlton nem tudok változtatni. Bekell ismerned, hogy volt egy rossz döntésed anno és kész. Figyelj..- ekkor vettem egy nagy levegőt és közelebb lépve hozzá átkaroltam a derekát -Szeretlek Satoru. És Veled akarok lenni, hiszen nem volt kellemes az a pár év amikor nem voltál mellettem.

-Sajnálom..- suttogta lehunyt szemekkel miközben a homlokát az enyémnek döntötte -Csak.. annyira nem értek ehhez.

-Majd belejössz.- mosolyodtam el majd egy puszit nyomtam a mellkasára -Együtt megoldjuk.

-Gondoltad volna, hogy idáig jutunk? Mármint amikor először találkoztunk az iskolában.

-Akkor még nem.- nevettem el magam majd elengedtem és az asztalhoz sétáltam, hogy kiöntsek két csésze teát -Még akkor se amikor a zene terem előtt flörtöltél Velem.

-Valld be.. kifejezetten tetszett Neked.- kezdte el húzogatni az egyik szemöldökét miközben leült a székre és elvette az egyik csészét. Erre én csak szemet forgatva az asztalnak az oldalának döntöttem magam karba tett kezekkel

-Nem tetszett. Fiatal voltam és tapasztalatlan.

-Nekem nem úgy tűnt.- jegyezte meg halkan miközben belekortyolt a teájába

-Te..- sziszegtem felháborodva amikor kinyílt a szobaajtó. Felhagyva a témával azonnal a hang irányába néztünk hiszen Hanabi kissé durcásan megindult felénk

-Anya..- kezdett bele határozottan, de a vonásai azonnal meglágyultak amint a lényegre tért -Leakarok menni a játszira..

-Most nem jó Kicsim..- húztam el az ajkaim miközben végig simítottam az arcán -Majd holnap.

-Dee Anyaaa..

-Én levihetlek.- jegyezte meg Gojo mire Hanabi azonnal rá nézett -Ha leakarsz menni és szívesen leviszlek a játszira.

-Anya.. lehet?- kérdezte reménykedve mire hatalmas mosoly jelent meg az arcomon

-Lehet Kicsim, de csak akkor ha szót fogatsz Gojo-nak.

-Jó.- jött teljesen lázba majd azzal a lendülettel a szobába rohant, hogy felöltözzön.

Pár órával később

Mivel a játszótér a lakások előtt elterülő zöld parkban volt így könnyedén rájuk láttam az ablakból. Igaz, lemehettem volna, de jobbnak láttam, ha Hanabi kicsivel több időt van egyedül az Apjával viszont amint kész lettem az ebéddel, írtam egy üzenetet Gojo-nak, hogy mostmár ideje feljönniük. Amint megírtam az üzit a fürdőszobába mentem ahol elindítottam egy mosást és amire kész lettem vele csengettek is. Hatalmas önelégült fejjel sétáltam az ajtóhoz és tártam ki az, de Gojo-ék helyett valaki más ácsorgott az ajtóban

-Hát Te?