A hegedűtanár

30.

A verekedésemnek hála három hétre eltiltottak az iskolától aminek most kifejezetten örültem hiszen egyáltalán nem volt kedvem a rengeteg idióta között lenni miközben minden Gojo-ra emlékeztet.

-Kicsim..- nyitott be Anya a koromsötét szobámba majd rám pillantott miközben kicsit arrébbállt, hogy a folyosóról valamennyi fény beszűrődjön amint én hunyorogva fogadtam -Kész a vacsora. Gyere le és egyél velünk.

-Nem vagyok éhes.- mondtam a sírástól berekedve mire mellém sétált és megfogta a kezem

-Kérlek Kincsem. Muszáj enned. Napok óta nem eszel egy falaltot sem.

-Mert nem vagyok éhes.

-Könyörgöm.. az én kedvemért.- kezdett bele a könyörgésbe ami miatt egy sóhaj hagyta el a szám majd egy mozdulattal lerántottam magamról a takarót -Köszönöm.- mosolyodott el Anya majd egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra

Pár perccel később

Egy két kanál leves már teljesen eltelített, de amint Anya aggódó tekintetével találkozott az enyém, erőt vettem magamon és leerőltettem még pár falatot.
Mivel került a gyomromba némi étel így a fejfájás és az émelygés gyorsan magamra hagyott amit egyáltalán nem bánok viszont a szorongás csak erősebb lett hála az Apámnak

-Mostmár nincs baj T/N..- kezdett bele önelégült arccal -Az a szemét megkapta ami jár neki.

-Drágám ne most..- szólalt meg Anya is, de a férfit nem igazán érdekelte

-Jobb ha tud róla! Befolyásolta a kislányunkat!- kelt ki magából én pedig egyre zavarodottabb lettem -Megérdemelte, hogy négy és fél évre elítélték!

-Tessék?- suttogtam magam elé bámulva miközben éreztem, hogy ellepik a könnyek a tekintetem

-Jól hallottad T/N. És szerintem még keveset is kapott!

-Fejezd be!- parancsolt rá Anya miközben nem bírtam tovább. Megfogva az asztal peremét, toltam el magam és álltam fel a székről -Kicsim..

-Nekem ez elég volt..- mondtam sírva majd egyenesen a szobámba rohantam, de amint átléptem a küszöböt, rám tört a rosszullét, ezért irányt váltva a fürdőbe rohantam ahol térdre zuhanva, mindent kiadtam ami az előbb a szervezetembe került

-Jaj T/N..- jött utánam Anya majd leguggolva mellém szorosan megölelt -Annyira sajnálom.. észre kellett volna vennem, hogy mi történik Veled..

-Mindegy Anya..-szipogtam miközben közelebb másztam hozzá -Szeretem és ezen nem fog változtatni semmi.- néztem fel rá a könnyes szemeimmel -Soha nem bántott és mindig mellettem volt..

-Sajnálom Drága.- mondta meggyötörten miközben az arcomra simított -Segítek visszamenni a szobádba. Rendben? -Aprót bólintva megfogtam a kezét Ő pedig könnyedén felállított és visszakísért a szobámba ahol lefektetett az ágyra majd alaposan betakart -Ha baj van szólj nyugodtan. - halványan elmosolyodva bólintottam majd lehunytam a szemeim és megpróbáltam aludni ami persze nem jött össze

Pár nappal később

A nappalinkban nézve a tv-t, meghallottam, hogy csengetnek. Mivel nem volt itthon rajtam kívül senki, ezért muszáj volt, hogy felkeljek és ajtót nyissak. A postás volt aki csak a leveleket hozta. Amint átvettem az összeset, gyorsan átnéztem őket, de az egyiken megakadt a szemem, amelyiken az én nevem állt Gojo kézírásával. Eldobva a többit azonnal széttéptem a borítékot és olvasni kezdtem

Drága egyetlen Szerelmem!

Annyira sajnálom, hogy ezen kell átesned a hülyeségem miatt. Ha akkor kordában tartom a féltékenységemet, akkor most nem kellene külön lennünk. Amint megtudtam, hogy mennyit kapok akkor az volt az első dolog ami eszembe jutott, hogy nem várhatsz rám. Nagyon szeretlek és a világot jelented nekem, ezért arra kérlek, hogy ne látogass és kezdj el egy olyan életet amiben én nem vagyok benne. Talált rá a szerelemre és légy a világ legboldogabb embere.
Egy utolsó kérésem lenne még... vigyázz magadra kérlek.

Mindennél jobban szeretlek

Gojo

Amint a levél végére értem, a papír kiesett a kezemből és hangos zokogásban törtem ki.. hogy a francba találjak rá a szerelemre és a boldogságra ha egyszer már megtaláltam..?