A hegedűtanár

39.

Mivel sokan kértétek a folytatást, megpróbáltam egy rövidke részt írni még mára. Remélem elégedettek lesztek vele. Kellemes olvasást Drágák! ❤️

-Gojo..- nyögtem ki falfehéren a nevét miközben heves pislogásba kezdtem mivel nem hittem a szememnek.. ennyi év után.. újra itt van tőlem alig egy két lépésre

-T/N..- köszörülte meg a torkát mire azonnal lesütöttem a szemeim -Én.. én nem tudtam, hogy ez az üzlet a Tiéd.. nem akartalak felzaklatni..

-Semmi baj.- erőltettem magamra egy halvány mosolyt miközben újra rá pillantottam -Nyugodtan nézz szét.- hadartam el gyorsan majd felkaptam a földről az elejtett csokrot és bevittem hátra a raktárba a többi közé. Amint eltűntem Gojo szeme elől azonnal a falnak dőltem és hevesen kezdtem el venni a levegőt hiszen az egész testem remegett a látásom pedig ködösülni kezdett. Szinte semmit nem változott az évek alatt..

-T/N??- szólított meg az ajtó mögül mire teljesen elöntött a pír az idegességtől

-Egy pillanat.- suttogtam alig érthetően majd az asztalon pihenő kulacsomért nyúltam, hogy igyak, hátha a víz majd lehűti a fejem.

-Jól vagy?- kérdezte mire lenyeltem az utolsó kortyot majd egy hatalmas levegőt véve elindultam az ajtó felé

-Persze.- mosolyogtam rá újra -Találtál valamit ami tetszik?- tettem fel én is egy kérdést miközben a fejem majdnem szétrobbant a többitől amikre rohadtul akartam választ tőle..

-Igen.- hajtotta fel a fejét miközben elmosolyodott -Majd holnap visszajövök értük ha nem gond.

-Dehogy.- legyintettem miközben kiakartam kerülni, de abban a pillanatban amint megmozdult a lábam elkapta a csuklóm

-T/N.. látom, hogy baj van..

-Mondtam, hogy jól vagyok. Nincs gond.- rántottam ki a kezem a szorításából majd amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam Neki

-Mióta vagy együtt Vele?- tette fel az újabb kérdését mire levert a víz. Itt már nem tudtam visszafogni magam. Szikrákat szóró szemekkel fordultam felé majd tettem a kezeimet a csípőmre

-Mi közöd van hozzá, hogy kivel és mióta vagyok együtt?!

-Én..- kezdett bele, de egyből felemeltem a kezem, hogy hallgasson

-Nem érdekel a kifogásaid Gojo. Kurvára sokat szenvedtem Miattad! Megakartalak várni, de Te könnyedén eltaszítottál egy rohadt levélben!- üvöltöttem el a végét miközben a szemeim könnyekkel lettek tele -Hónapokon át írtam, de nem válaszoltál! Még akkor se amikor..- ekkor elcsuklott a hangom és heves zokogásba kezdtem -Menj el Gojo..

-Még akkor se amikor? Mikor T/N?- kezdett el ideges lenni Ő is mire én a vállainál fogva elkezdtem a kijárat felé tolni -Mondd el T/N...

-Mondom, hogy menj el!!- üvöltöttem torkom szakadtából mire Gojo lesöpörte a kezeimet a vállairól és az állam alá nyúlva arra kényszerített, hogy Rá nézzek, egyenesen azokba a gyönyörű kékségekbe amiket Hanabi is örökölt Tőle

-Mi történt.. kérlek.. mondd el Nekem.- kezdett el lágyan beszélni, ami még most is iszonyatosan nagy hatást gyakorolt rám

-Ha elolvastad volna a levelem, akkor most tudnád..

-Annyira sajnálom T/N..- hajtotta oldalra a fejét miközben a hatalmas keze az arcomra simult -Nem akartam Neked fájdalmat okozni..- folytatta miközben neki is bepárásodott a tekintete -Ne haragudj, hogy idejöttem..- engedett el hirtelen majd hátrálni kezdett -Ígérem többet zavarni..- zárta le ennyivel majd hátat fordított mire nekem megeredt a nyelvem

-Van egy három éves lányom Gojo.- suttogtam magam elé mire megállt az ajtóban -Egy kislány aki Tőled van.

-Tessék?- fordult felém olyan sebességgel amit szinte szabad szemmel alig lehetett látni

-Ha emlékszel az utolsó együttlétünknél nem védekeztünk. Amikor a verseny előtti estén szeretkeztünk.. akkor fogant meg Hanabi.

-Van egy.. lányom?- kérdezte megdöbbenve mire elmosolyodtam

-Igen. De most légyszíves menj el. Sok volt ez Nekem mára.

-De..

-Kérlek Gojo.- vágtam közbe mire megköszörülte a torkát és elszégyellve magát kiment az üzletből. Amint becsukta az ajtót maga után a raktárba siettem ahol a földre rogyva minden feszültségemet sírva kiadtam magamból.. miért velem történik ez.. Miért pont most.. miért kellett neki idejönni.. miért kell nekem még mindig érezni iránta akármit is..