Iszom vagy nem iszom, a szám már megszokásból felszakad
Mintha magamat ütném,
Izom dédelgette rostok
El fogom pusztítani magam, hogy örökké éljek
Belétek fogok halni
Mosolygós kis rothadás,
Egy mozdulatnyi végtelen
Látod majd milyen volt
Tükör előtt tanulni az arcizmokat
Parancsra táguló pupilla,
Körzővel húzott esendőség
Hogy a legvégén egyetlen mozdulattal suhintson át a jelentéktelenségen
És csak ami örök,
Csak az menjen tovább
YOU ARE READING
Tükörszilánk
PoetryLehet, hogy keserű de a vodkát sem az ízéért isszuk. Szabadversek, rendszertelen gondolatok. (Lezárt kötet)
