Ez lennél te.
A legszárazabb esőcsepp a tócsában.
Egy értelmetlen segélykiáltás, melyre csak a visszhang kacag válaszul.
Csak a Hold sötét fele, a másik arc melyre még a Nap sem mer sütni.
Te vagy a Szív.
Én pedig a kéz vagyok ami addig szorítja rá a párnát míg el nem áll a lüktetés.
Te voltál az ablakkeret és én a szilánkok.
Szúr?
Fáj?
Hideg?
Jegyezd meg jól.
Ülj hátra, kösd át a szíved ünnepi szalaggal majd vidd le.
Holnap viszik a szemetet.
A helyére teszem a Tükröm darabjait.
Minden reggel otthagyok majd egy darabot az ágyuk szélén, hogy lássák az arcukat milyen könnyedén csukódott le a szem és nyílt ki a száj néhány szótól.
Mosolyogni fogok.
Őszintén, az arcod kreálta maszk nélkül.
Te pedig élvezni fogod.
Én leszek minden ami Te sohasem lehettél.
Minden amit nem sejtsz.
A púder lefolyt, a cukrot lenyalták.
Függöny fel, nóta indul.
Meztelen talppal önfeledt suhantok át a termen nevetve.
Én vagyok a szilánkok a bűbáj kente padlón.
Csak a tükröd..
DU LIEST GERADE
Tükörszilánk
PoesieLehet, hogy keserű de a vodkát sem az ízéért isszuk. Szabadversek, rendszertelen gondolatok. (Lezárt kötet)
