Tükörszilánk

Mellettem ülsz

Díszállatok cukorbordáiból sorsot vet
Villanásokon hízlalt vérrög mi csak rángani tud
Mint amikor először kap rohamot és véresre fejeli az iskolapadot
A töredék idő mielőtt a nevetés görcsbe dermed
És ráfagy a rosszul záródó ablakokra
A súlytalanság egy pillantásig
Semmi nem valódi mert nem lehet
De nem álmodom mert felismerem az arcod
Minden éjjel együtt vagyunk
És minden reggelre elfelejtem az arcod
Csak az ilyen pillanatokban
Amikor megreped az orrcsont az összefirkált padon
Egy pillanattal később dobog be
Abban a lebegésben,
Olyankor érzem hogy mellettem ülsz