Tükörszilánk

Ki fogja öntözni a pálmát?

Megannyi csengőszó
Mintha magjuk sem lenne
Csírátlan pillanat
Könnyekből font hajfonat

Minden hangjuk más
Mintha nem is ugyanaz lenne
Kifakult barna
Saját sötétjét takarja

Visszahúzza ágát
Mint a fűz ha szégyenlős lenne
Büszkesége húzza hátra
Szomorún, mintha mindig rossz földet érne

Mert el fog törni
Mert mind csak alkatrészek vagyunk
És senkit nem érdekel a síneken túl hogy mennyi káromlás vert habot a patakra
És te sem leszel több mint egy hallucinált seb az alkaromra

Miért csak én vettem retúrt egy állomás nélküli szigetre
És miért csak én ölelem a pálmaágat
A turisták közt nem látja senki
Hogy ki tartja hátul életben a fákat