Tükörszilánk

alvásparalízis

Lány egy széken
Üres arccal bámul a szemem mögé
A körvonala eltorzul
Sikít és vibrál a tér
Hallom egy gége hangját ahogy kettépattan,
Megbicsaklik a hörgés és a fólián visszhangot ver
A falon kúszik a nyálába takarózva
valahol a zokogás és a hisztéria között
Megcsillan a járólap
Mintha túl lennék adagolva
Imádkozom hogy csak álmodjak
Mert hát ez az, nem?
Homályos pontnyi látószög
Nem látom csak a hideget
Nem ér hozzám csak bemutatkozik
Ez a legalsó szinted
a józan ész a mozivászon
amit villanyoltás előtt még körbenyal
Szurok és vakít és ráng és fázom
Feketeséget tölt a gyomromba
Majd átszakít a vásznon és felpattan a szemem
Nem tudok mozogni
Csak rázkódom
Minél jobban próbálom kinyitni a szám annál jobban harapok a nyelvembe
Egy tapsolás a sötétben majd magamba zuhanok és arra ébredek hogy el sem aludtam