Kopog a padló, de miért pislog?
Ha az Árnyékom ágyéka is tud csókolni,
Akkor te vagy én vagyok a gyilkos?
Nyikorognak a falak, a fejembe másznak
A bogarak, a tetvek a szembogárnak
Véresre vakarom a pupillám, de még mindig
Még mindig ott áll a tükörben
És tűkkel szurkál egy árnyék mögöttem
De melyikünk gyilkol?
Érzem a leheletét, olyan bordó
Felszántja a gerincem,
"Te idekint vagy otthon"
Késsel alszom, susog a plafon
Ha elhomályosul a tekintet,
Egy jégcsap ragad karon
A tüdőmön ül és gyerekhangon szolmizál
"Ecc-pecc, nemmehetsz"
Ez a dal a mélybe zár
Sorkizár és karc a tarkón
Bilincs vagyok a sötétben,
Ő a fémhang hallató,
Köszörűkő hallható
Életfámnak tövében
Nem én öltem..
Miért csattog az ablak?
Már az ajtót verdesi
Lassan lecsúszik a paplan,
Aztán hirtelen semmi
Szép álom, mély álom
Vidám és mosollyal teli
Belémvág a hullamerevség,
Valaki a pupillám lehelgeti
Fém serceg, penge villan
Lehunyt szemmel belém vágtat
Kinyitom a szemem, lenézek,
Majd magamra számolok hármat
KAMU SEDANG MEMBACA
Tükörszilánk
PuisiLehet, hogy keserű de a vodkát sem az ízéért isszuk. Szabadversek, rendszertelen gondolatok. (Lezárt kötet)
