Tükörszilánk

Örömvándor

Egy roppanó elme

Mit összeköt,

Oly könnyen játszik a szavakkal

Kizár, épp úgy ahogy bebörtönöz

Fára akasztott vászonkép,

Csendes erdőben halkan lépked

Mosolyt kanyarít minden fára,

Suttog nesztelen: lassan vége a Télnek

Örömvándor szótlanul suhan

Betonfalak omló mázát,

A szívébe véste mindet

A város minden pillantását

Névtelen él melletted,

És az Éj sötét percein

Kicsit felölti a mosolyod,

Ha már a sajátját nem leli