Tükörszilánk

Kék és vörös

Lassan végig húzza
Kezét azon az egyetlen síkon
Ahol nem feszül a levegő
Még egyet ráfordít a kulcson,
És belevágja mindenét
Bele a tömbök közé
Hogy valaki végre
Az ő szívére jusson

Néma az emlék
Ahogy a vörösből kibuggyan a sárga
Emlékszik a pengére,
Emlékszik minden mozdulatára
Ahogy belevágta viccből
Ahogy a fehéren pirossá lett
Cseppent majd megfagyott a lég
Vér borult a boldogok asztalára

Bevibráltak a kapun a fények
Átöleltek szívet, s szájat
S nézték mind a boldogok
A fényvisszaverős ruhákat
Józanító fehér szagfolyó
Tereli a párnákat helyére
Steril cérnával betakarja,
Gézlappal fedi el a hibákat