Lecsúszik
A szemhéjam, a tudatom
Fentről akartam nézni a várost ahogy a saját izzadságában dagonyázik szombat éjjel
De mindig alá kerülök
Bele
És olyankor elfelejtem az arcod
Mert olyankor csak a gyomrom van meg az öngyújtóm
Meg az epém a cipőmönEzt nem így kellett volna
Csak senki nem mondta milyen nem így élni
Nem tudlak megérinteni
Visszahúzom a kezem mert félek hogy rádragadok
Pedig én azt akarom hogy te élj énbennem
De mintha most mégsem akarnál jönniPedig hazafelé mindig hátra-hátranézek, hogy jössz-e utánam
De nincs ott senki
Csak én megyek haza már megint hajnalban
És újra
És újra
Mindig
YOU ARE READING
Tükörszilánk
PoetryLehet, hogy keserű de a vodkát sem az ízéért isszuk. Szabadversek, rendszertelen gondolatok. (Lezárt kötet)