A Karasunoval [BEFEJEZETT]

első edzés

Végre elkezdődött a tanév, vagyis leadhatom a jelentekezésem a fiú röpi csapatba menedzsernek. Szó sincs róla hogy tényleg az szeretnék lenni de így legalább lóghatok a srácokkal.

Éppen a tornaterembe tartok ahonnan. Már szinte az ajtót nyitom amikor egy ismeretlen hang azt mondja hogy "még egyet". Máris gyakorolnak? Amikor benyitok csak annyit látok hogy a felügyelő telibe arcba kapja egy labda ami leveri a parókáját. A paróka egyenesen Daichi fején landol. A két új fiú egymást hibáztatja míg Tanaka próbálja vissza tartani a nevetéset. A jelenetet látva nem bírtam nem elröhögni magam mire mind oda kapták a fejüket.

- Te meg mit röhögsz?!- kapatam szúrós pillantásokat egy magas fekete hajú, sötét kék szemű sráctól.
-Istennő- fut felém Tanaka akit rögtön átölelek.
-Ő a barátnőd?- kérdezi a kis narancs Tanakától.
-Nem, dehogy- szól közbe Koshi- ő itt a kis hugom és elég sokat szokott velünk lógni.
-És mostmár még többet fogok- nyújtom át a jelentkezési lapom- jelentkezem menedzsernek.
A bátyám mosolyogva meg simogatja a fejem még Tanaka magában ünnepel.

Már Daichi is vissza tért, hát nem irigyelem az elsősöket. Most át élhetik hogy milyen ha Daichi haragszik úgyhogy mi hárman inkább arrébb húzódtunk.

Miközben nekünk a batyám épp azt ecseteli hogy mennyire izgul hiszen Daichi randira hívta. Nem igazán értem hogy mért izgul hiszen már egy éve együtt vannak számtalan randin voltak már.
-Jaj Emma nem érted ez az évfordulonk szóval ez más.- magyarázkodik
-Persze persze, és mit fogtok csinálni?- faggatom tovább
-Előszőr délután elmegyünk enni valahova majd sétálunk.
-Hmm, romantikusan hangzik, és várjalak haza vagy a pasidnál alszol- villantok egy pervez mosolyt felé, mire Tanaka csak nevet a tesóm meg persze elégé ki pirul.
-Nem mintha rátok tartozna de nála alszom.
Csak megveregettük a vállát és már mentünk is megnézni hogy hogy áll Daichi amikor éppen ki zárja a két elsőst.

Kintről kétségbe esett kiáltások szürődnek be éppen arról próbálják meggyőzni a kapitányt hogy tudnak össze dolgozni, aki erre kinyitja az ajtót és megkérdezi hogy tényleg így gondolják e. A magasabbik meg azt feleli hogy inkább csinál mindent egyedül mint vele. Ezen persze mind elröhötük magunkat és ők ellettek küldve hogy addig nem csatlakozhatnak amíg nem tudnak összedolgozni. A többiek elkezdik az edzést de az a kettő még mindig kint vár.

Nem sokkal később megérkezik a menedzserünk.
-Kiyokoooo- futok felé majd megölelem. Tanaka is be probálkozik ezzel, természetesen sikertelenül.

Amíg a fiúk gyakoroltak mi beszélgettünk.
-Mikor fogod elmondani?- kérdezi hirtelen a sepaiom.
-Te-tessék?!- ijedtem meg. Mire ő kuncogott.
-Noyának hogy mit érzel iránta-magyarázta meg, mire én elvörösödtem.
-nem hiszem hogy valaha lesz bátorságom hozzá...- nevettem el magam kínosan.
-Arra nem gondoltál hogy viszonozza az érzéseidet?
-ugyan ez hülyeség- nem akartam erről beszélni el kéne terelni a témát- egyépként neked meg vannak az elsősök listája, kik voltak akik már az első nap balhéztak?
-hmm....-ment a padon heverő listához- azt hiszem Kageyama Tobio és Hinata Shoyo.

Az edzésnek már vége indultunk kifele miközben Tanaka azt magyarázta hogy biztos ki fogják hívni őket egy meccsre. Amikor kinyitottuk az ajtót még mindig ott voltak, micsoda kitartás én úgy 5 perc után haza mentem volna.

Amint észre vettek minket egyszerre elkezdték mondani hogy ki akarják hívni őket mire Daichi elmondta hogy lesz egy 3-3 elleni meccs a másik két elsős és Daichi ellen az ő csapatukban pedig Tanaka volt a plusz tag. Ha nyernek jöhetnek vissza a klubba, ha veszítenek Kageyama nem adhat fel többet (erre a kijelentésre az áfonya eléggé kiakadt). A szombat reggelre tették az idő pontot.

A senpaiaim még vissza mentek takarítani. Majd Tanaka egyszercsak feltünően hangosan meg kérdezi hogy a holnap reggeli edzés 7kor lesz e. Egyértelmű hogy segít nekik bejutni a torna terembe.