A Karasunoval [BEFEJEZETT]

megint ugyan ott

Péntek van, holnap végre pihenhetek, most viszont megyek reggeli edzésre. Amikor oda értünk a bátyámmal már mindenki ott volt. A fiúk mentek  öltözni én meg Kiyokoval mentem a torna terembe. Ma a nyitásokat és a fogadásokat gyakoroltuk, a kis narancsnak még mindig borzalmas a fogadása.

Éppen Yamaguchi nyitott amikor valaki résnyire nyitotta az ajtót. Az ajtó egy alcsony szőke hajú félénk lány nézett be. Oda mentem hozzá.
-Szia Yachi, gyere be.
-öhm..... nem, csak a könyvemért jö-jöttem.
-oké egy pillanat és hozom.- vissza mentem a padhoz és elő kerestem a könyvet

-Ő ki?- kérdi Kiyoko.
-A neve Yachi, egy osztályba járunk, tegnap véletlenül eltettem az angol könyvét.
-És nem jönn be? Csak ott áll az ajtóban.
-Én mondtam neki hogy jöjjön de nagyon félős.
-értem- mondja majd elindul felé- szia, Yachi igaz?
Az osztálytársam lassan bólint egyet.
-Nincs kedved csatlakozni a klubhoz mint menedzser?- kérdrzi amit nem nagyon értek hisz már itt vagyok én- mivel én idén elballagok és jobb nem mindent Emmára bízni.
-De én nem értek a röplabdához.-adja meg a félénk választ.
-Ma maradj nézd meg a mai edzést, én majd elmagyarázom neked a dolgokat.

Ők az edzés további részén a röpiről beszélgettek, én meg vagy őket hallgattam vagy a fiúkat néztem.

Edzés után mi Yachival mentünk órára. Gyorsan elteltek az órák, szünetekben meg a teremben ültem és Yachival beszélgattem, én meséltem neki a fiúkról.
-Akor ma jössz edzésre? Leszel te is menedzser?
-Pe-persze, megyek.
-szuper- mondtam boldogan, és be is csengettek utolsó órára szóval a helyemre menten.

Óra után én elkezdetem pakolni Yachi meg oda jött hozzám, biztos hogy együtt menjünk edzésre.
-Kiyoko mindjárt itt van ő segít elintézni hogy hivatalosan is klub tag legyél- mosolygok rá.
-Oké- mosolygott vissza.
-Akor én indulok edzésre. Ott találkozunk-köszöntem el.

Már elfogyott az innivalóm szóval mentem az automatákhoz venni valamit. Nem tudtam röktön dönteni de végül sikerült ki választanom magamnak egy narancs levet. Vettem volna elő az aprót a zsebemből amikor egy-egy kezet érzek a vállaimon amitől össze rezzentem hátra fordultam és röktön lefagytam. Déjà vu.

A 3 "barátnőmmel" találtam szembe magam. Sakura lefogott az egyik karomnál fogva még Haruko a másiknál, Akira meg ott ált előttem ön elégült mosollyal a képén.
-Most nincs itt senki hogy segítsen- kaptam egy pofont- hol vannak ilyenkor a pasiaid- kaptam a másodikat, csak tudnám mi bajuk velem, nem ártottam nekik azzal hogy fiukkal barátkozom.
-Csak nem félsz?- kérdi Sakura nevetve.
Nem szóltam semmit, nem is tudtam volna, egy hang se jön ki a torkomon.
Kaptam egyet a gyomromba is, azt kívántam bár járna erre valaki de nem. Már vége a sulinak úgyhogy legfejebb a röpi csapat segíthetne de ők biztos azt hiszik hogy Yachiékkal vagyok.
-Mért csináljátok ezt?- kérem alig halhatóan.
-Kuss- kaptam az újabb pofont. Már nem birok a lábamon állni, ha Sakura és Haruko nem tartanának össze esnék. Kaptam még egyet ököllel az arcomba aztán elengettek és nevetve elmentek.

Én csak ültem ott a földön könnyeim patakokban folytak, nem volt messze a torna terem de nem akartam így bemenni, nem akartam hogy bárki agódjon úgyhogy írtam a bátyámnak hogy haza mentem mert rosszul érzem magam.

Amikor haza mentem rögtön le zuhanyoztam, megnéztem magam a tükörben, nagyon látszott. Az arcom egyik fele teljesen lila volt, na ezt hogy rejtem el? Megprobáltam sminkkel... hát nem tudok sminkelni, csak még rosszabb. Így viszont nem tudok mást tenni mint elmondani az igazat, hiába fognám rá hogy elestem ezt senki sem hinné el, csak még jobban aggódnának...