A Karasunoval [BEFEJEZETT]

Tokió

Ez a pár nap gyorsan eltelt a suliba semmi se történt. Ma reggel anya keltett, csinált reggelit amíg én letusoltam. Miután én és a bátyám is elkészültünk felkaptuk a cuccunkat és már indultunk is.
-Vigyázzatok magatokra- mondta majd Koshira nézett- Vigyázz a hugodra!
-Nyugi anya mindketten épségben haza érünk- mosolygott rá- szia anya.
-Szia anya- köszöntem el én is és már mentünk is a buszhoz.

Már mindenki ott volt úgyhogy rögtön indultunk. Én beültem Noya mellé, a vállára hajtva a fejem aludtam végig az utat.
-Emma, Emma- piszkál valaki- ébredj itt vagyunk- mosolyog Noya.
Leszáltunk a buszról és egyenesen a tornaterem felé mentünk.

A Nekoma már melegített, amikor megláttak minket oda jött egy magas fekete hajú srác.
-Helo Karasuno, a nevem Kuroo, én vagyok a Nekoma kapitánya- mutatkozott be.
-Daichi, a Karasuno kapitánya- rázott vele kezet.
-Áh de aranyos menedzsereitek vannak- nézett ránk csillogó szemekkel az egyik Nekomás srác- föleg az ezüst hajú.
-Emma csak az enyém- ölel át hátulról Noya, de aranyos.

Bementünk és a fiúk elkezdtek melegíteni, mi meg feltöltöttük a kulacsokat. Elő vettem a telefonom és be léptem a messengerbe ahol rögtön hívtam Alicet.
-Szia Emma, kezdődik?- kérdezte izgatottan.
-Szia, mindjárt, épp végeztek a melegítéssel- válaszoltam miközben átváltottam a hátsó kamerára hogy ne engem lásson hanem a pályát.
-Kivel beszélsz?- jön ide Kiyoko.
-Alice-szal, megbeszéltük hogy megnézheti a meccset így hívásba- mesélem neki majd felé fordítottam a kamerát.
-Szia Alice- integet mosolyogva.
-Szia Kiyoko- hallottuk a válaszát.

A Nekoma kezdett de Noya sikeresen védett. A Kagehina duonk rögtön be is húzta a pontot. Az elején még meg tudtuk lepni őket az isteni gyorsunkkal de az első szett végére már sikeresen kivédték. Meg nyertük az első szettet de végül ők nyertek 2-1-re.

-Mivel csak délután megyünk vissza mehettek egy kis város nézésre- tájékoztat az edző- de ne menjetek túl messzire és senki se mehet egyedül a Nekomások is mennek veletek nehogy eltévedjetek. 3ra érjetek vissza- engedett el minket pontban délben.
-Ma srácok nem tudom hogy vagytok vele de én szivesen ennék valamit- jönn oda hozzánk Kuroo és a többi Nekomás.
-Akor menjünk együnk valamit- helyesel Daichi.

Követtük Kurooékat Hinata Kenmaval beszélgetet, Kageyama őket figyelte (egyértelműen féltékeny), Tanaka Yamamotoval beszélgetett a lányokról, a kapitány és a bátyám előttünk mentek kézen fogva, Noyával hátúl voltunk egymás kezét fogtuk és még ő Asahival beszélgetett én Kiyokoval.

Kb fél órája sétálunk amikor kicsit lelassítottam mert kezdtem szédülni, a betegségem miatt ha túl sokat mozgok rosszul leszek.
-Jól vagy?- néz aggódva Noya.
-Csak szédülök kicsit- próbálom meggyőzni.
-Minden oké ott hátul- haljuk Kuroo hangját aki észre vehette hogy megáltunk.
-Felvegyelek a hátamra?- kérdi a barátom.
-Nem kell tényleg jól vagyok- puszilom meg majd újra elindulok de ez nem tart sokáig mert megint megszédültem.
-Jól vagy Emma?- jönn hátra a tesóm.
-Semmi bajom- erősködtem de közben éreztem hogy mindjárt elájulok.
-Megmondta az orvos hogy ha megeröltedted magad nem jöhetsz velünk, hamarabb akarsz vissza menni a korházba?!- szid le a bátyám ami rá nem jellemző, nagyon aggódhat értem.
-Sajnálom- kapaszkodok Noyába aki végül fel vett a hátára.
-Korház?- kérdi az egyik Nekomás.
-A hugomnak leukémiája van pár napja egedték haza egy hétre- feleli a bátyám újból a megszokott nyugodt hangjára váltva.

Az út tovább rész csendben telt. A Nekomát enyhe sokk ként érte hogy beteg vagyok, a Karasuno meg csak csendben sétált.
-Itt is vagyunk, ez a törzs helyünk, itt kapni a legjobb ráment- meséli a macskák kapitánya.
Bementünk és rögtön rendtünk is.
-Emma...-kezd bele az egyik srác- mióta tudod hogy.....tudod...
-Pár hete- mesélem- rögtön bent is kellett maradnom elkezdeni a kemot.
-Nem unatkoztál egyedül?- kérdi Kenma.
-Nem voltam egyedül ott volt velem Alice, ő is leukémiás, már régebb óta mint én. Szereti a röpit így jól eltudtunk beszélgetni. Ma a meccs alatt videó hívásban voltunk hogy láthassa a kedvenc csapatát játszani.
-Szóval egy Karasuno fan- mondja Kuroo.
-Nem egészen, neki ti vagytok a kedvencei- erre a mondatra fel csillan a szeme.
-Nem csodálom hisz én vagyok a kapitány- húzza ki magát mire én jól kinevetem.
-Ami azt illeti őt inkább a feladód érdekli, Kenma a kedvence.
Mindenki nevet és nem soká a kajánk is megérkezett.

A nap hátra levő része jó hangulatban telt majd eljött a búcsú, Kuroo és Kenma kérte el az elérhetőségem aminek örűltem, van 2 új barátom.
A haza utat Noya ölében aludva töltöttem, nem akartam el menni onnan de muszály volt hisz haza értünk.
-Nem alszol nálunk?- nézek rá boci szemekkel.
-Nem hiszem hogy engednék a szüleid.
-Csak alszunk, naa hamarosan megyek vissza megint egyedül leszek hiszen Alice-t nem sokára ki engedik.
-Suga-san- hívja ide a bátyámat aki ide is jönn- Emma szeretné ha ma vele aludhatnék.- tér tögtön a tárgyra.
-De csak alszotok- nézett ránk gyanakvóan.
-Csak alszunk légyszííí - könyörögtem.
-Jó legyén de ellenőrizni fogom hogy csak alszotok-e - figyelmeztetett.
-Először haza megyek, de nem soká megyek- add egy csókot majd el is indul.
Én Koshival megyek haza felé amikor ő hirtelen megszólal.
-Hogy hogy azt akarod hogy nálunk aludjon?- kérdi.
-Hát mivel hamatosan vissza megyek a korházba és akor kevesebbet lehetek vele.
-Értem de tudod hogy ott vagyunk amikor tudunk.
-Tudom és örülök de jobb lenne ha én is veletek járhatnék suliba.
Megált átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Meg fogsz gyógyúlni és újra velünk jössz majd suliba, edzésre és a bajnokságra.

Csöndben mentünk tovább, amikor haza értünk köszöntünkanyáéknak majd elmentem tusolni.
Kb. fél óra múlva mejött Noya. Rögtön fel is jött hozzám.
-Mit szeretnél csinálni? Nézzünk meg egy filmet?- kérdi.
-Nekem mind1 ha itt vagy- mondom vörös fejjel. Közelebb jönn hozzám és leveszi a fejemről a parókát.
-Gyönyörű vagy, úgy ahogy vagy- teszi a kezét az arcomra majd megcsókol- Szeretlek Emma.
-Én is szeretlek Noya, mindennél jobban- ölelem szorpsan magamhoz.

Elvette a gépem az asztalomról majd bekapcsolt egy filmet. Nem igazán figyeltem a filmre csak élveztem hogy mellettem van. Az ágyamban feküdt én meg mellette fejemet a mellkasán bihentetve. Majd el is nyom az álom.