A Karasunoval [BEFEJEZETT]

végre együtt

Reggel amikor mentem megmosni az arcom láttam hogy a tegnapi lila folt már nem látszik annyira. Épp sütök egy kis tükőr tojást reggelire mivel szombat van a bátyám még biztos alszik.

Hát úgy látszik tévedtem, indulásra készen volt, biztos randija lesz.
-Csak nem randira mész?- kérdem tőle mosolyogva.
-Csak nem nekem csinálod?- mosolygott. Tettem elé két tojást majd a saját tányéromra is kettőt.
-Szóval, elmondod hogy mi a terved?- faggatom tovább.
-Daichival moziba megyünk utánna hozzájuk- válaszolta.
-áh akor én kit zaklassak egész nap- szenvedtem látványosan.
-Noya biztos rá ér- mondja ártatlan mosollyal.
-Bolond- sértődök be, bár az ötlet tetszett.

Ekkor elkezd csörögni a telefonom ami a bátyámhoz volt közelebb így ő látta meg először a nevet.
-Emlegetett szamár- nyújtja oda nekem vigyorogva a telefont. Mire én csak megforgadtam a szemem és ki mentem.

-Szia Noya, hogy vagy?- vettem fel a telefont.
-Szia Emma, én jól vagyok, és te?- kérdez vissza.
-velem minden oké
-ugye nem keltettelek fel?
-Áh dehogy épp reggeliztünk, mért hívtál?
-csakhogy ráérsz e ma
-nekem semmi dolgom, szivesen találkozom veled- mondom és közben majd kiugrok a bőrömből, de azért igyekszem nem többet bele képzelni, rengeteget lógtunk már együtt ez is ugyan olyan....
-akor mit szólnál ahoz ha át mennék és néznénk valami filmet?
-örülnék- mondanám az egyértelmű választ.
-akor mindjárt ott vagyok- hallom a válaszát és már ki is nyomta.

Vissza mentem a bátyámhoz aki rögtön faggatni kezdett.
-Mit akart?- a kérdésére teljesen pirosba váltott az arc színem.
-Nem a te dolgod, te siess a randidra- adom meg a válaszom.
-Jo jo nyugi azért ne harapd le a fejem- nezetett ki.
Nem sokkal később elindult én meg elmosogadtam. Pont mikor végeztem egy kopogást hallottam.

-Megyek- kiáltom majd ki is nyit az ajtót ahol nem más áll mind Nisinoya.
-Szia Emma- mosolyog rám. Én rögtön a nyakába ugrok, ezt már megszokta tőlem és mindig vissza ölel.
-Szia Noya-senpai- elgedem el és be engedem a házba.

-Mit nézzünk?- kérdeztem, de ekkor megláttam hogy akar mondani valamit csak valószínüleg nem tud hogy hozzá kezdeni.- jól vagy?
-persze mért ne lennék?- mosolyog rám.
-akarsz valamit mondani?
-hát.... nem tudom hogy kezdjek hozzá..
-először űljünk le, egy kicsit szédülök- nevetem el magam kínosan.
-Oké, de jól vagy?- kérdi aggódva.
-persze biztos csak elkaptam valamit. De akor sem úszod meg mond el hogy amit szeretnél.
-igérd meg hogy akármit mondok nem utálsz meg- kérte amitől kicsit megijedtem.
-Sose tudnálak meg utálni...- mondom mosolyogva
-Emma én szeretlek, nem mint barátot, annál jobban, én szerelmes vagyok beléd.- hadarja el mire én elkezdek sírni örömömben.
-E-emma... én sajnálom... nem kellett volna inkább most megyek- állt volna fel de elkaptam a csuklóját.
-Várj.... én... én is szeretlek.
Vissza jött és megölelt és meg szorosan vissza öleltem. Majd elengedett és hosszasan megcsókolt.
-Nem tudod milyen régen várok már erre a percre...
Végig simította az arcom és aggódva nézett rám.
-Biztos nem fáj?
-Már nem- puszilok a szájára vörös fejjel.
-Akor jó, keressünk valami filmet.
Megnéztük az amerika kapitány: polgárháborút, vagyis én csak úgy a feléig mert ott elaludtam...Noya ölében feküdve. Mire felébredtem már vége volt a filmnek.
-Felébredtél- nevetett a barátom.
-Noya
-igen?
-Most ugye járunk?
-persze hogy járunk.
Felültem és megöleltem, megunhatatlan érzés volt.
-emlékszel a ruhákra amiket nemrég adtál?- válaszúl csak bólintott- ugye tudod hogy sose kapod vissza?- nevettem el magam mire ő is csatlakozott.

Tökéletes lett volna az együtt töltött idő ha nem lettem volna ennyire rosszul.
-Mindjárt vissza jövök.- álltam fel.
Ki mentem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Vérzett az orrom, pedig nem szokott és egyre jobban szédülök.
Kezd elsötétülni minden, hallom hogy valaki a nevemet kiálltja.

Az ágyamban ébredek mellettem egy széken ült Noya. És az arcomat simogatta.
-Jól vagy? Eĺájultál.- a szemeiben láttam az aggodalmat.
-Jól vagyok- ültem volna fel de ő nem engedte.
-Pihenned kell, szóltam Sugának hogy rosszul vagy, aztmondta hogy haza jönn.
-Tönkretettem a randiját, és a miénket is- szomorkodtam.
-csak pihenj.

Meghallom hogy valaki a szobám felé rohan.
-Itt vagyok. Jobban vagy? Mi történt?- szalad az ágyhoz Koshi lihegve, utánna nem sokkal jött meg Daichi is.
-Jól vagyok, tényleg- hazudtam.
-borzalmasan nézel ki- néz rám aggódva a bátyám- menjünk el az orvashoz.
-Emma a bátyádnak igaza van- szólal meg Daichi is.
-Jo akor menjünk el az orvoshoz de tényleg semmi bajom- erősködtem tovább.
-Hétvégén nem tudunk menni úgyhogy ma és holnal pihenj, hétfőn elmegyünk- jelenti ki határozottan.
- És a suli?
-Ne agódj emiatt.
-pihenni egyedül is tudok nyugodtan fejezzétek be a randit- mosojgok a harmadévesekre.
-Majd én itt maradok vele- mondja Noya.
Az idősebbek értették a célzást és kimentek.

-Noyaaa, nem jösz ide mellém?- nézek rá kis kutya szemekkel.
-ha szeretnéd- válaszolt én meg arrébb húzódtam.
Bebújt mellém én meg hozzá bújtam jól éreztem magam úgy és nem sokkal később el is aludtam a karjai között.

Arra keltem hogy Noya ki mászik mellőlem.
-Hova mész?- kérdeztem.
-Este van haza kell mennem...- hajol oda hozzám.
-Holnap is gyere, nem akarok nem akarok egyedül unatkozni.
-persze hogy jövök- egyik kezét az arcomra teszi és add egy búcsú csókot- holnap találkozunk.
-szia- mosolygok utána.

Mivel már jobban éreztem magam lementem valami ételért. Lent ott volt a bátyám, épp vacsorát csinált.
-Jó illata van- ültem le.
-Jobban vagy?
-persze, semmi bajom- válaszolom őszintén. Letette elém a vacsorám és ő is leült.
-Na és mit csináltatok Noyával mielőtt haza jöttünk?
-Nem mondom meg- öltöm rá játékosan a nyelvem, mire ő ki nevet.
-Naaaa- nyaggat tovább.
-Filmet néztünk, beszélgettünk, csókolóztunk- sorolom leginkább paradicsomra hasonlító fejjel.
-Micsodaaa?! Együtt vagytok?- örült meg a hírnek.
-Hát igen...
-Na végre, örülök nektek- ölelt át.

Álltam volna neki enni de ekor elkezdett vérezni az orrom, mostanábban előfordult párszor. Szalvéta után nyúltam miközben Koshi aggódva nézett rám.
-Ne nézz így mondom hogy semmi bajom.- nézek rá mérgesen.
-oké oké, csak aggódom.

Miután végeztünk az evéssel ő maradt mosogatni én pedig tulajdonképpen fel lettem zavarva a szobámba. Imádom a tesóm de ha beteg vagyok túl sokat aggódik. Felmentem és elővettem a telefonom. 1 üzenetem volt Aurorától.

Aurora: sziaa

Én: szia, rég beszéltünk 😊

Aurora: hallottam mi történt, jobban vagy?

Én: persze, már semmi bajom de pihenésre lettem itélve. 😫

Aurora: 😂😂

Én: ne nevess 😂😂

Aurora: holnap menjek át én is hogy ne csak fiúkkal legyél vagy ellenél a pasiddal is? 😂😂

Én: 😳😳
Gyere nyugodtan. 😅

Aurora: akor holnap tali, jó éjt

Én: jó éjt