A Karasunoval [BEFEJEZETT]

Korházban

Egy napja vagyok bent, ma nincs edzés úgyhogy lassan jönnek a srácok. Ma Alice-szal unoztunk, animéztünk és rengeteget beszélgettünk. Megtudtam hogy minden évben nézte a tévében a felső középes röpi bajnokságot és hogy imádja a Nekomat.

Egy új epizódot akartunk indítani amikor vendégek jöttek. Yachi, Noya, Koshi és Daichi. Egyszerre csak 4-en jöhettek, így csapatokra lettek bontva. Noya rögtön oda jött hozzám és megölelt majd megcsókolt.
-Sziasztok- köszöntem nekik, nagyon örűltem hogy látom őket- ő itt Alice, Alice ők Daichi, Koshi, Yachi és a pasim Noya.
-Örülök hogy meg ismerhetlek titeket- mosolygott rájuk.
-Képzeljétek Alice is szereti a röpit- mesélem- és mindig nézi a bajnokságot.
-És van kedvenc csapatod?
-A nekoma, nálunk játszik a kevenc feladóm Kenma.- mondta jó kedvűen.
A bátyám kis kutya szemmekkel nézett rám mire nekem muszály volt nevetnem.
-Nyugi, nekem mindig te leszel a kedvencem- ölelem át vígasztalva.
-Elhoztam a leckét- szólalt meg Yachi is.
-Én meg a füzeteidet és könyveidet- mondja Koshi.
-Áh de jó holnaptól tanulhatok- hisztiztem.
-Az én leckémet csak holnap délután hozza anya de egyedül olyan nehéz- szált be a hisztimbe a szoba társam- majd szenvedünk együtt.
-Oké- nevettem el magam.
-Ma a csapatból mindenki megkeresett és rólad kérdezett- meséli a tesóm.
-Hát az túlzás hogy Tsukki is kérdezett de elkisérte Yamaguchit és érdeklődve figyelt, mikor elment látszott rajta hogy kicsit ő is aggódik- szál be a történetbe a pasija.
-És veletek mi van? Ugye nem aggódjátok túl magatokat? Mikor lesz legközelebb randitok? Minden részletet tudni akarok- faggatom őket, mire ők kissé ijedten néznek a mellettem ülő lányra.
-Nyugi tudom hogy jártok, és nem vagyok homofob- emelte fel a kezeit védekezően. A két fiú meg könnyebbülten sóhajtott.
-Igazából ma nálam alszik Daichi- vörösödik el a tesóm és a pasija is.
-Ilyenkor olyan aranyosak vagytok- nevetem ki őket, szegénykéim.
-viszont mi megyünk, Aurora lent vár mivel ő már nem jöhetett fel mert sokan voltunk most fel jöhet helyettünk.
Elköszöntem tőlük és Yachitól mert neki is mennie kellett.

Nem sokkal később már csak négyen voltnuk a szobában én és Noya az én ágyamon voltunk, Aurora meg Alice pedig Alice-én. Éppen Aurora mesélt a suliról amikor hirtelen feletett egy kérdést ami meg lepett.

-Nektek mi a véleményetek a melegekről?
-elfogadjuk a őket- válaszolta egyszerre Alice és Noya.
-rajongok értük- mondom mire mindenki rám néz.
-Most meg mit néztek? Olyan aranyosak és bátrak mert felválalják pedig tudják hogy sokat elitélik őket.
A válaszomra persze mindenki el nevette magát.
-Na szóval, vissza a tárgyra. Mért kérfezted?- fordulok felé.
-Hát csak azt hiszem hogy tetszik egy lány az osztályból?- mondja enyhén vörös fejjel.
- Miiii?! Mindent tudni akarok!- jöttem lázba a téma hallatán.
-Hát... a neve Cherryl, egy paddal ül előttem, és szerintem én szeretem- mondja egyre vörösebb fejjel.
-És tervezed elmondani neki?- faggatom tovább.
-Nem, én nem merném akor se ha biztos lennék abban hogy meleg.
-Megértem, nehéz lehet- gondolkozom- akor hívd el valahova, neki nem muszály tudni hogy randira mentek.
-Igazad van- mondja boldogan.
-Persze hogy igazam van. De ha van bármi fejlemény nekem szólj először.

Még egy darabig beszélgettünk de mivel vége a látogatásnak és mert nekik holnap suli menniük kellett.

Pár nap múlva megjöttek anyáék ezért ők is sokat voltak nálunk. Yachi mindig hozta a leckém, Tsukki meg néha besegített, azt mondta hogy úgy legalább biztos megcsinálom.

Elérkezett a nap amikor végre haza mehetek. Amikor a hajam elkezdett hullani levágtuk. Szóval most itt ülünk az ágyamon én és Alice, mind ketten kopaszok vagyunk. Most velem izgul, ő még nem jöhet ki.
-Akor a Nekoma elleni edzőmeccset videóhívásban nézheted- mondom neki- minden nap írok majd.
-Rendben vigyázz magadra- ölel át pont amikor megjön a tesóm és az orvos.
-A papirokat elintéztük, a meccsre is mehetsz de el ne feledd a gyógyszereket- tájékoztat a doktornő.
-Ezt neked hoztam- nyújt felém egy dísz szatyrot a bátyám. Rögtön megnéztem, egy paróka volt benne a saját hajszinemmel.
-Köszönöm- ugortam a nyakába.
-Az egész csapattól kapod- mosolyogott rám.
-Akor indulhatunk?- kérdeztem.
Oda mentem Dr. Izumihoz és kezet ráztunk.
-Egy hét múlva találkozunk.- köszönt el kedvesen, én csak bólinzottam.

Koshival elindultunk haza, a héten muszály suliba mennem de szombaton mehetünk Tokióba.