A Karasunoval [BEFEJEZETT]

eredmény

Reggel amikor készülődtem észre vettem hogy már nyoma sincs az ütésnek. Siettem hogy minél hamarbb indulhassunk, életemben nem vártam még ennyire az edzést.
-Gyere Emma, induljunk.- hallom Koshi hangját.
-Megyek- rohanok oda hozzá és én is felveszem a cipőm.
-De jó kedve van valakinek- jegyezte meg.
-Már mért ne lenne? Te még most is így indulsz el bárhova ha Daichi is ott lesz- vágok vissza. Mindketten nevetünk.

Amikor oda értünknő az öltöző felé ment én meg röktön a tornaterembe. Köszöntem majd meg láttam Noyát Asahival beszélgetni, röktön felé futottam.
-Noyaaa- ugrottam a nyakába.
-Szia Emma- ölel át majd megcsókol. A teremben mindenki lefagy egy pillanatra, na igen elfelejtettük elmondani. Enyhe pirrel az arcomon nézek körül.
-Mondtam hogy össze foktok jönni- jött oda hozzám Kiyoko- örülök nektek.
Mindenki odajött elmondja mennyire örül és idő közben megérkeztek azok is akik eddig öltöztek, vagyis Hinata, Kageyama és a tesóm. Oda szaldtam a kis narancshoz hogy el mondjam neki miről maradt le.
-Hinata képzeld együtt vagyunk Noyával- mondom neki csillogó szemekkel.
-Miii?? Tényleg? Gratulálok!- örült velem együtt.

Mikor megjött Ukai edző már kezdhették is az edzést a fiúk. Ma a lövéseket gyakorolták. Felváltva állt be feladónak Kageyama és Koshi a többiek meg löttek amiket Noya védett ki vagy éppen ő is be állt ütni.

Amikor vége lett az edzésnek mindenki indult a saját terme felé, mi Yachival együtt mentünk hiszen osztálytársak vagyunk. Matekkal kezdtünk ami nagyon unalmas volt. Sehogy se tudtam figyelni arra amit a tanár mond így inkább a füzetemet firkáltam, ma se tanultam valami sokat na mindegy.

Sugawara szemszöge:

Épp második órán vagyok amikor elkezd csörögni a telefonom. Nem volt elmentve a szám, biztos a doktornő hív.
-Kikapcsolná a telefont?- néz rám mérgesen a tanár.
-elnézést de fel vehetném? Nagyon fontos
- rendben csak siessen.
Kimentem és felvettem.
-haló?- szólok bele a telefonba.
-Jó napot, Sugawara Koshival beszélek?- hallom a doktornő hangját ami most nagyon nyugtalanítónak hatott.
-Igen én vagyok.- válaszoltam.
-A huga eredményeiről van szó be tudnának most jönni?
-Éppen suliba vagyunk, rá ér délután?-kérdeztem.
-igazából sürgős lenne, el kéne végeznünk egy gyors vizsgálatot mielőtt biztosan tudom a problémát. Kérem jöjjenek be minél hamarabb a kórházba, ott a 4.emeleten a lift mellett van a kollégám irodája oda menjenek.- mondta nekem a nő a vonal másik végéről.
-Rendben akor máris indulunk- válaszoltam- viszont hallasra.
-Viszont hallásra- köszön el én meg kinyomom a telefont.
Nagyon ideges vagyok, rosszat sejetek. Vissza mentem a terembe de ahelyett hogy az asztalomhoz mentem volna a tanári asztal felé vettem az irányt.
-Elnézést tanárúr, ki tudna jönni egy pillanatra.
A tanár láthatta a tekintetemben hogy baj van mert nem kérdezett csak jött velem. 

Nagyából felvázoltam a helyzetet.
-....szóval be kéne mennünk a korházba, lehetőleg most rögtön- fejeztem be.
-Úgy hallom tényleg fontos menjen csak- válaszolta a tanár- remélem nem lesz nagy baj.
-Nagyon szépen köszönöm- hajolok meg előtte majd vissza mentünk a terembe.
Rögtön a padom felé vettem az irányt és össze pakoltam, néhányan értetlenül fogolódtak de én ezzel mit sem törödve folytattam a tevékenységem, majd mindenkitől elkösznve mentem ki a teremből.
Egyenesen Emma terme felé siettem, az ajtó előtt megálva egy kicsit próbáltam megnyugodni, több, kevesebb sikerrel majd be kopogtam.

Emma szemszöge:

Épp magyaráz valamit a tanár amikor egy kopogás szakítja félbe az órát.
-Igen?- jelez a tanár hogy bejöhet aki kopogott.
-Jó napot- lépett be a bátyám- Emmát szeretném lekérni, nagyon fontos lenne.
Én csak értetlenül néztem, vajon mi ilyen fontos, csak nem az erdeményekről van szó? A tanár oda ment hozzá majd beszéltek valamit amit én nem hallottam, pedig elől ülök.
-Rendben elmehet- kaptam engedélyt mire Koshi ide jön segíteni a cuccom össze pakolásában.