A Karasunoval [BEFEJEZETT]

orvosnál

Reggel amikor felkeltem a bátyám nem volt otthon, biztos randija van vagy a srácokkal találkozik. Lementem és láttam hogy hagyott nekem reggelit. Leültem megenni, épp mosogattam amikor kopogást hallottam.
-Megyek- kiáltottam alig vártam hogy láthassam Noyáékat.
Ki nyitottam az ajtót és ott álltak mindketten, előszőr megöleltem Aurorát, majd Noya nyakába ugrottam aki rögön megcsókolt. Beengedtem őket.
-kértek valamit inni?
-igen, kérünk- mondták minketten.
-oké mindjárt jövök- indultam a konyha felé.
-várj én is jövök- hallom mögöttem Nisinoya hangját.
Csendben öntöttünk gyülmölcs levet, amikor a csendet Noya törte meg.
-Tényleg jól vagy? Vagy csak azt mondod?
-tényleg semmi bajom, tegnap rosszul voltam de már kipihentem- mosolygok rá.

Vissza mentünk az italokkal és elkezdtünk filmet nézni. 
Miközben néztük a filmet unoztunk. Én és Arurora 3-szor nyertünk még Noya csak 2-szer. Szegény. Sokat nevettünk. Már este volt amikor elindultak haza.
-Jó éjt- köszönök el.
-Jó éjt- köszön el Aurora.
Noya egyik kezét az arcomra másikat meg a derekamra téve magához húz és megcsókol.
-Jó éjt.-köszönt el ő is majd elindultak.
-Kedden találkozunk a reggeli edzésen.- kiáltom utánuk, mire ő mosolyogva integet.
Vissza mentem a házba és ittam egy pohár vizet mert nagyon fájt a fejem.

Hallottam hogy nyílik az ajtó, megjött a bátyám.
-Megjöttem- hallom a hangját.
-Hali, merre jártál?- kérdem amikor be ért a konyhába.
-Daichival és Asahival mentünk gyakorolni a parkba.
-Korán elmentél- említem meg.
-vagy későn keltél- vág vissza- és te mi jót csináltál ma?
-Átjött Noya és Aurora velük néztem filmet.
-Ki az az Aurora?- kérdi meglepetten a bátyám.
-Csak Noya huga.
-Nisinoyának van huga?- lepődik meg még jobban mire és elnevetem magam.
-na mindegyis,csinálok vacsorát- indult meg a hűtő felé.

Nem sokkal később kész lett az étel amit meg is ettünk.
-Már felhívtam az osztály főnökeinket hogy holnap nem megyünk suliba, 8-kor indulunk az orvoshoz, anyáéknak még nem szóltam, ha nincs komoly bajod ne jöjjenek haza fölöslegesen.- mondta a bátyám, mire csak bólintok.

Reggel az ébresztőm hangjára kelek, gyorsan lezuhanyzom, majd amíg a bátyam volt a fűrdőben én lementem reggelit csinálni. Reggeli után elindultunk az orvoshoz.

-Jó napot- köszönt a doktornő.
-Jó napot- köszöntünk a bátyámmal.
-Melyikőjük a beteg?- néz ránk kedvesen.
-Én- válaszoltam majd leültem a székre mert már megint szédültem.
-És mi a panasz?- néz rám.
-Gyakran kezdek el csak úgy a semmiből szédülni és gyakran vérzik az orrom és fej fájás- soroltam.
-Értem, veszek vért, ha még van az eredmény telefonon értesítem önöket, kaphatnék esetleg egy telefon számot?
-persze máris leírom- vett elő a bátyám egy tollat és egy papírt és már írta is.
A doki elő készítette a felszerelést majd felém fordul.
-kérlek türd fel az polód ujját- ül le elém én meg csináltam amit mond. A vér vétel gyors volt és egyáltalán nem fájt. A doktornő írt nekünk igazolás. -Rendben ennyilenne- vette el közben a cetlit amire a bátyám száma volt felírva- akor hamarosan értesítem önöket, viszont.
-Köszönjük, viszont látásra- köszöntünk el.
-Viszont latásra- köszönt el az orvos is.

Amikor ki értünk egy darabig csendben sétáltunk majd Koshi törte meg a csendet.
-Nem megyünk el enni valahova?- kérdi.
-De mehetünk- válaszoltam mosolyogva.
Be ültünk a legközelebbi rámenezőbe.
-holnap már nem úszod meg a sulit- nevet rám tesóm.
-Haha- nezettem gúnyosan- nem mintha lógni akarnék, így nem látom a srácokat- rántok vállat.
-De neked főleg Nisinoya hiányzik, igazam van?
Teljesen elvörösödtem.
-És akor mi van? Neked is biztos hiányzik Daichi.- fonom össze magam előtt a karom sértődötten mire ő csak nevet.
-Oké oké csak tudod ő az én kishugom első pasija- simogatja meg a fejem.
-emlékesztetnélek hogy a te kis hugod hozott össze az első pasiddal akivel már egy éve jártok- erre a mondatomra teljesen vörös lett a feje amin én csak nevettem.

Otthon tévéztünk majd ő el ment edzésre így egyedül unatkoztam. Én is akartam menni de parancsba kaptam hogy maradjak és pihenjek. Leültem bekapcsoltam egy animét és szinte észre se vettem hogy elrepül az idő. Hallottam hogy a tesóm haza ér és egyenesen a szobájába megy. Két lehetséges verzióm van, az egyik hogy nagyon kimerítő volt az edzés a másik hogy Daichi is itt van. Akármelyik az nem akarok zavarni, úgyhogy maradtam az animémnél. Még jó néhány részt megnéztem utána lefeküdtem aludni.