A Karasunoval [BEFEJEZETT]

a meccs

Az elmúlt néhány napban töbször is láttam Hinatat és Kageyamat szünetekben edzeni, biztos keményen dolgoztak hogy nyerjenek a mai meccsen. Pár napja ismertem Tsukkit és Yamaģuchit. Yamaguchi aranyos de Tsukki, hát nem mondanám hogy kedves.

Épp kezdődik a játék, én és Kiyoko rendeztük a pontokat. Az elején a narancs és az áfonya sokat bénáztak így föleg Tanaka szerzett pontokat de aztán.... ezt nem akartam elhinni.... egyszerűen szuper gyors. Tsukkiéknak szinte reagálni se volt idejük de volt még egy amit furcsáltam...
-Csukva volt a szeme- kiáltja Daichi azt amire én is felfigyeltem. Ezután a két elsős megint össze veszett de végül annyiba maradtak hogy legalább műkődött. Ezzel a gyorssal sorra nyerték a pontokat. A meccs másik fele gyorsan eltelt végül meg nyerték úgyhogy a morci áfonya maradhatott feladó. Miután végeztek végre oda mehettem hozzájuk rendesen bemutatkozni.

-Sziasztok- mentem oda hozzájuk- még nem volt alkalmunk rendesen bemutatkozni
- sziaa- ugrál oda a kis narancs, irigylem amiért ennyi energiája van- Hinata Shoyo vagyok és a célom hogy ász legyek- mondja csillogo szemekkel
-Kageyama Tobio- kapom a rövid választ.
-Örülök a találkozásnak az én nevem Sugawara Emma, menedzser vagyok- mosolygok rájuk. Ezek ketten szép párost alkotnak talán még nem tudják de össze illenének, jó szemem van az ilyesmihez. Hamarabb tudtam hogy Sugawara és Daichi össze jönnek mint ők maguk.
-Te is szereted a röpit, Emma?- kérdi a narancs
-Nézni igen, föleg a bátyámat. Mindig felnéztem rá olyan gondoskodó tud lenni.
-Ha már így szóba jött- szól bele az áfonya is a beszélgetésbe- van valami közte és a kapitány között? Nem mintha baj lenne nem vagyok homofob vagy ilyesmi csak kérdem.
-Nem rég volt egy éve hogy össze jöttek, mellesleg segítettem nekik ebben szóval ha valamelyikőtöknek kéne segítség szerelmi ügyekben nyugodtan kereshet- kacsintok feléjük.
Nem tudom mért akarok mindenkit össze hozzni amikor a saját szerelmi életemben nem merek lépni.

-Nekem nincs senki- válaszol a kissebbik- nem igazán érdekelnek a csajok.
Kicsit közelebb hajolok hogy csak ketten haljuk.
-Na és a fiúk?- erre a kérdésemre kicsit kipirut majd egy alig észrevehető pillantást küld a már távolodó Kageyama felé.
-Tudtam- mondom izgatottan
-Mi-mi-mit? Ho-honnan?- dadogja
-Jó szemem van az ilyesmihez. Szerintem aranyosak lennétek együtt.
-Légyszi ne mond el senkinek hogy meleg vagyok- kérlelte halkan nehogy bárki meghalja- nem akarom hogy tudjanak róla.
-Nyugi nálam biztonságban van a titkod- küldök felé egy bátorító mosolyt. Hinataék oda adták a jelentkezésüket majd mentek takarítani, én is be segítettem hogy együtt mehessek haza Koshiékkal. Amikor haza értem rögtön fel mentem a szobámba és elővettem a mobilom.

SMS-ben:
Én: Halii

Nisinoya: Szia Emma, hogy vagy?

Én: jól vagyok és te? Mikor jössz vissza a klubba?

Nisinoya: jövő héten már mehetek

Én: rendben, már várom, hiányzik a legjobb barátom 😊

Nisinoya: Nekem is hiányzol istennőm

Én: Hétfőn találkozunk.

Nisinoya: okés, akor hétfőn, szia.

Én: szia.

Még egy darabig mosolyogtam az üzenetén, majd elmentem fürödni. Amikor végeztem mentem a konyhába gyümölcslé ért ahol össze futottam Daichival.

-Szia- ölelem át- nem is tudtam hogy ma itt leszel.
-Nem rég jöttem.- válaszolja majd önt magának őszibarack levet.
-oke nem is zavarok- indultam meg a szobám felé.

Nem volt nagy szobám de nekem pont elég volt. A falak világos kékre voltak festve, szinte teljesen üres volt csak egy tábla és egy polc volt rajtuk. A polcomon néhány fantasy könyv és röpis újság. A táplára pedig a barátaimmal közös képek volt amelyiken Daichi és Koshi ölelnek, amin Tanakával nevetünk meg amin Asahi fel vett a hátára utóbbi még akor készült amikor ők még elsősök voltak. De a legtöbb képen Noyával vagyok meccs előtt, ramenezés közben és még egy csomó szelfi. Mosolyogva néztem a képeket majd ledobtam magam az ágyra és elő vettem a telefonom.

Nem sokkal később már nagyon álmos voltam úgyhogy fel raktam töltőre a telefonom majd lefeküdtem aludni.