A Karasunoval [BEFEJEZETT]

Noya visszatér

Hétfőn reggel Koshi kelt, mert elaludtam. Gyorsan felöltöztem tettem el ebédet és már indultunk is, ma nem volt reggeli edzés ugyhogy elég volt első órára beérni ami sajnos angol volt.

Nem vagyok rossz tanuló megtartom a 4-es átlagot de az angol nagyon nem megy és hogy mégjobban kezdődjön a napom én feleltem. Tegnap éppen csak átnéztem mert arra számítottam hogy nem fogok felelni, tévedtem és 3-as lett hát jobb az 1-esnél. A többi óra gyorsan eltelt és már rohantam is edzésre.

Már mindenki ott volt kivéve Noya-senpai és Asahi, utóbbiról nem tudom mikor jönn vissza ha egyáltalán vissza jön. Kageyama a nyitás gyakorolja amikor valaki beszalad és kivédi.
-Noya-senpai- szaladok oda hogy át ölelhessem.
-Istennő- kiált viszza majd megölel, imádom amikor megölelhetem de sajnos mint minden jó ez sem tart örökké.
-És Asahi?- kérdezte ekkor még boldogan.
-Ő nem akart vissza jönn.....- válaszolja szomorúan a kapitány.
-MII?!- lepődött meg és kicsit dühösen folytatta- Hát nélküle és se jövök!
És már ment is ki a torna teremből én pedig utánna szaladta.

-Noya várj- kapom el a kezét mire megáll de nem fordul meg.
-Gyere vissza majd beszélek Asahival hátha rá tudom beszélni hogy jöjjön vissza.- próbálkoztam mire végre megfordult de még mindig nem szólt semmit mire én vígasztalóan át ölelem. Vissza ölelt és csak ott álltunk nem is tudja mennyire élveztem ezt az ölélést.
-Köszönöm hogy utánnam jöttél- mosolyog rám.
-Ez csak természetes nélküled nem ugyanaz- azt hiszem enyhe pír szökött az arcomra. Vissza indultunk a torna terembe ahol a narancs röktön le támadta.

-Nagyon menő voltál- dicséri mire Noya kihúzza magát- tanícs meg így védeni
-Talán megpróbálhatom de csak ha Noya-senpainak szólítasz- milyen gyerekes, imádja ha senpainak szólítják.
-rendben Noya-senpai- ugrál még mindig körülötte az elsős. Már el is kezdett magyarázni neki valamit. Én oda mentem Kiyokohoz.

-Gyorsan vissza hozztad- kezdi- erre nem lenne képes bárki- mosolygott rám.
-Hiszen barátok vagyunk- pirultam el.
-Tudod mielőtt meg ismert téged engem is istennőnek hívott, amióta téged ismert mást nem hív így.
Kicsit le hajtom a fejem hogy ne látszódjon a leginkább paradicsomra hasonlító arcom.
-Szép pár lennétek- folytatta, szerintem direkt csinálja.
-Lehet- mondom alig halhatóan- de én nem merek lépni....
-Akor nincs mit tenni, várjuk amíg ő lép- öleli át a vállam vígasztalóan.
Még beszélgettünk egy darbig aztán vége lett az edzésnek úgyhogy elkeztünk takarítani én összeszedtem a ladbákat (azért ne csak ott csöveljek, legyen hasznom is).
Haza fele bementünk a boltba valami kajáért aztán szét váltunk és mindenki ment a saját otthona felé Koshi adott a pasijának egy gyors búcsú csókot majd velem együtt elindult haza fele.

Én azon gondolkodtam amit Kiyoko mondott "várjuk amíg ő lép", de én nem akarok várni, és mi van ha nem fog lépni mert ő csak legjobb barátja ként tekint rám. Valószínüleg elég fájdalmas fejet vágtam mert a bátyám meg állt előttem amit én nem vettem észre ezért neki mentem.

-Minden oké?- nézett le rám agódó szemekkel.
-Persze mért ne lenne?- mosolygok rá.
-Látom hogy van valami, az iskola az? Nehéz?
-Nem dehogy- felelek halkan- semmi köze a sulihoz.
-Akor Noyával van valami?- erre a mondatára felkaptam a fejem- Össze vesztetek?
-Nem, dehogy.....
-Akor csak az bánt hogy nem hívott el randira?
-MIIII?! de te honnan....?- nem hittem volna hogy tudja.
-Egyértelmű a szobádban a legtöbb kép vele közös és látom ahogy edzésen őt figyeled.
-Oh hát....lebuktam- nevetem el magam kínosan mire a bátyám csak megölel.
-Mért nem mondod el neki?
-Úgy ismersz mint aki bárkinek el meri mondani az érzéseit? - mondom most már menet közben.- Ha merném se tudnám hogy kezdjek neki utaljak rá vagy csak mondjam ki?
-Oké értem, szóval nem mondod el neki?
-Kizárt dolog- ellenkeztem.
-Oké oké. És mit szólnál hozzá ha otthon meg néznénk egy filmet?
-Remek ötlet- mondom most már vidámabban mint pár perce.

Otthon film nézés közben házit írtunk, teljesen ki ment a fejünkből hogy még csak hétfő van szóval rengeteg tanulni valónk van.