A Karasunoval [BEFEJEZETT]

a balhé

Reggel készülődés közben veszem észre hogy a telefonom 30%-on van, ezzel kéne kibírnom valahogy. Koshinak ma hamarabb kellett be menni ezért egyedül mentem.

Ma még a szokásosnál is kevesebb energiám volt ezért szünetekben a teremben maradtam és zenét hallgattam, amit nem kellett volna mert így teljesen lemerültem. Ebédszünetben kaptam egy üzenetet a tesómtól de nem tudtam elolvasni mert amint észre vettem már ki is kapcsolt a telefonom gondoltam nem fontos és már amugy se mehettem megkérdezni hogy mit írt hisz becsengettek.

Matek volt szóval teljesen elterelte a figyelmem az üzenetről (ez a tantárgy kontkrétan egy újkori kinzásnak számít). Ma fügvényekkel kapcsolatos feladatokat oldottunk meg (ezt utálom talán a legjobban). Utánna még volt egy törim és egy angolom aztán végre mehettem edzésre.

Épp a torna terem felé sétálok és azon agyalok hogy vajon Kageyama elmerte e mondani az érzéseit és ha igen akor a kis narancs hogy reagált? Már az automatáknál jártam amikor meghallok egy hangot a hátam mögül.
-Oi, kit látnak szemeim?
Csak ne az legyen akire gondolok. Lassan hátra fordultam, és csalódnom kellett. Akira volt az és két csatlósa Sakura és Haruko. Mindhárman szépek és okosak voltak, csak ne lettek volna ilyen szemetek. Ahogy megláttam őket ledermedtem, alsó középben is mindig zaklattak de sose szóltam senkinek amikor meg fellöktek vagy megütöttek azt mondtam hogy elestem.
-Na mi az, ribi? Most nincsenek itt a pasiaid?- röhögött ki gonoszan.
-Ne-nem a pasiaim- dadogtam, mindig igyekeztem ki álni magamért vagy akár másokért, de ellenük valamért sose sikerült. Sokkal kissebb voltam náluk így semmi esélyem se volt.
-Nem engedtem meg hogy hozzám szólj- jött közelebb, hátrálni akarok de nem tudok egyszerűen földbe gyökerezett a lábam és mielőtt bármit tudtam volna reagálni már kaptam is egy pofont, próbáltam vissza tartani a könnyeimet, sikertelenül. Mire Haruko megszólal.
-Nézzétek bőg- nevettek ki mire Akira újra közelebb jönn hogy fellökhessen.
-Csak nem fáj- jön oda látszolag kedvesen Sakura, de ismerem már annyira hogy ez csak álca. Elősz úgy tesz mintha segítő kezet nyújtana de mintha csak meggondolta volna inkább belém rúg ekkor még jobban elkezdetem sírni.
-Elég- egy hangot a torna terem felöl, mire a három zaklatóm elrohan.

-Jól vagy?-hallok egy agódó hangot a fejem fölül mire csak megrázom a fejem még mindig lefele nézek és a földön ülök. Nem akarom hogy bárki így lásson, föleg ne ő.
-Noya-senpai - nézek felrá mire ő felhúz a földről és átölel, szorosan vissza ölelem és a vállán sírok tovább.
-Haza viszlek, jó?
-De az edzés?
-Azért jöttem hogy szóljak ma elmarad, Suga írt de nem láttad úgyhogy megkért hogy jöjjek el, ha esetleg itt leszel küldjelek haza.- magyarázta meg mire bólintok.

Nem beszéltünk amíg oda nem értünk hozzájuk ahol egyenesen a szobájába vezetett.
-nyugottan lefürödhetsz, tiszta kosz vagy- mosolyog rám, imádom a mosolyát. Ő elindult a szekrénye felé és elő vett egy pólót és egy melegítő napdrágot.
-Ezeket kölcsön adom-nyújtotta felem majd meg mutatta a fűrdőt. Remélem tudja hogy ezeket a ruhákat nem kapja vissza.

Miután lefürödtem mentem volna vissza Noyához de azt hiszem eltévesztettem a szobát mert ott egy tőlem fiatalabb lány feküdt az ágyon. És igen ez egyértelműen egy lány szobája.

-Szia- köszön nekem- az ott a bátyám ruhája?- kérdi mosolyogva mire én teljesen elvörösödök.
-Öhm .... azt hiszem rossz szobába nyitottam be.- vörösödök el teljesen.
-Aurora vagyok. Nem is tudtam hogy a bátyámnak barátnője van- gondolkodik el mire én még jobban el vörösödök.
-Én.. nem ...izé, Emma vagyok és nem a barátnője.
-Mi történt az arcoddal?- egy kis aggodalmat fedeztem fel az arcán.
-Ez egy hosszú történet- vakarom meg a tarkóm.
-Nekem sok időm van.
-A lényeg hogy volt egy kissebb balhém és Noya-senpai áthívott.
-elmeséled hogy mi volt az a "balhé"?
-Hát még alsó középben kezdett el zaklatni 3 lány és úgy látszik megint ugyanabba a suliba járunk. Nem kegyelmeztek- mondom el a törtébetet nagy vonlakban.- szóval te Noya huga vagy? Nem hallottam még rólad.
-Áh igen én még csak alsó középbe járok. -magyarázza. Még egy kicsit beszélgettünk majd ki is mentem hogy ne zavarjak.

Végre betaláltam a jó szobába.
-Elmondod mi történt?-kérdi kedves hangon. Leültem mellé az ágyra majd bele kezdten a történetben.
-Nekem sose volt sok barátom alsó középben csak egy legjobb barátom volt Yuki de ő iskolát váltott úgyhogy elkezdtem be járni a bátyám edzéseire és ezt az a három lány megtudta és elkezdtek gúnyolni hogy mindig csak fiúkkal lógok- itt nem bírtan tovább újra elsírom magam- azt hittem vége, nem látom őket többet de ma kiderült hogy ők is Karasunosok.
-Mondtad ezt másnak is?- kérdezj majd megölel.
Én csak megrázom a fejem és hagyom hogy szorosan magához ölelje.
-Még Sugának se mondtad?
Ismét csak megrázom a fejem, olyan jó lenne így maradni.
-Lassan ideje hogy haza vigyelek már biztos aggódnak érted.
-Oké- bújok ki az öleléséből majd a cuccaimat összeszedve be megyek Aurorához hogy elérhetőséget cseréljünk.

Némán mentünk haza egészen a hazunkig.
-Akor szia- köszönt el de mielőtt elment volna át ölelem. Pár percig csak ott ölelkeztünk majd én törtem meg a csendet.
-Köszönöm
Miután elengedet bíztatóan rám mosolygott.
-holnap találozunk- köszönök el.
-Szia- köszön el ő is és el is indul haza felé.

Otthon felosontam a szobámba hogy meg nézhessem látszik e valami az arcomon szerencsére nyoma se volt így nem kellett magyarázkodnom. Mivel a nadrág egy kicsit nagy volt ami zavart azt gyorsan át vettem de a pólót semmi pénzért nem vettem volna le ez már az enyém akor is ha ő ezt még nem tudja.