A Karasunoval [BEFEJEZETT]

extra

Nisinoya szemszöge:

Emma a karjaink közt halt meg. Csak 1 napja volt de már nagyon hiányzik. Most itt vagyok a szobájában ahol oltárt állítottak neki.

Középen van róla egy nagy kinyomtatott fotó, egy a csapatról ami Tokioban készült és rengeteg virág. Volt ott egy röplabda is, bár ő nem játszott akor is imádta nézni.
-Neked is nagyon hiányzik?- lép oda mellém Sugawara.
Csak bólnotok. Ő egy levelet nyújt át amin egy felirat volt: Koshinak és Nisinoyának.
Rögtön felbontottam és olvasni kezdtem.
Reméltem hogy sose kell ezt elolvasnotok, de éppen olvasod úgyhogy már biztos meghaltam. Nem tudom mit mondhatnék. Remélem jól vagytok, Koshi te vagy a legjobb tesó akit valaha kívánhattam fájó szívvel hagylak itt.  De Daichinak a lelkére kötöttem hogy vigyázzon rád ami valamilyen szinten megnyugtat. Noya, lépj túl rajtam, remélem találsz majd valakit aki úgy fog szeretni ahogy én szeretlek, ne feledjétek a csapat ott van nektek támaszként, bárkihez fordúlhattok. Nyerjétek meg a bajnokságot értem, én tudom hogy képesek vagytokrá.

Szeretettel Emma ♡

A könnyeim felszínre törnek el se tudja hinni mennyire hiányzik.

*time skip*

Itt vagyunk a bajnokságon az utolsó meccsen. Vége. Nyertünk. Sugára nézek aki pedig rám.
-Megcsináltuk- mondtam könnyes szemekkel- megnyertük.
-Emmáért- bólint Sugawara.
-Emmáért- bólintok én is.

[VÉGE]