Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Ily』

Két nap múlva hazaengedtek, és hadd ne mondjam hányan mondták jókívánságukat. Jól esett, meg minden, de a kórházban is csak jöttek folyamatosan, és meg nem akarom sajnáltatni magam. Nem is akarom azt, hogy bárki sajnáljon, mert úgyis meggyógyulok.

Peter szemszöge:

Ez csakis miattam van, nem voltam elég jó. Nem tudtam magam eléggé megvédeni, és ezt most Ő bánta. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg, de minden nap készülök neki, mint ma is. Hétkor keltem, mikor a virágárus nyitott. Ma is egy kis csokorral készültem, mivel nem tudom neki elfelejteni ezt az egészet. Szeretem őt, nem akarom elveszíteni.

-Tényleg? Mindent megtennél érte? Akár az életed árán is? - Ekkor vettem észre, hogy a Toronyban vagyok. Loki prédikál nekem. Ez mekkora vicc!

-Öhm, ez milyen kérdés? Amúgy igen, igen, és igen. Ja, és te mit tudsz?-Várj. Itt valami bűzlik. Nagyon is. MI?! Honnan tudja, hogy én mit gondolok? Ennek még utána fogok járni, de megyek inkább őhozzá.

Elyon szemszöge:

Itt kell feküdnöm egész nap az ágyamba. Olyan fura, hogy nem mehetek sehova, csak a WC-re. Mintha nyomorék lennék. Eskü az én életem egy káosz. És elég egyedül érzem magam, most, hogy Peter nincs itt. Úgy hozzászoktam, pedig csak alig két hete járunk, és az lényegtelen, hogy régóta ismerjük egymást. Kopogást hallok, megijedek, és inkább úgy tettetek, mintha aludnék, de csak Peter az. Légyszívesebben felállnék, és megölelném, szagolgatnám a nyakát, és... NAJÓ, ELÉG! Kicsit túlzásba vittem a dolgom.

Szia! - Köszön, és előhúz egy csokor virágot, és egy doboz belga csokit.

-Peter, nem kellett volna...

-Dehogynem. Csak szeretném kifejezni, mennyire szeretlek...-Lassan sétál oda az ágyamhoz.

-
Mi... mit akarsz?

-Mindegy az...- Körülfogja a derekam, és óvatosan felemel. Nem mondanám, hogy nem élvezem... Precíz óvatosságal felállít, mint egy marionett-figurát. Megint a derekamat fogja, míg én a nyakába csimpaszkodom. Egyre közelebb kerül az arca. Gondoltam, hogy mi lesz, de adom a hülyét, mígnem az ajkaimhoz nem ér az ajka. Megcsókol. Visszacsókolom, olyan hevesen, hogy én meg bánom, viszont neki tetszik. Elmosolyodik, és tovább folytatja. Beletúrok a hajába, ami selymes és puha, már-már olyan, mint egy lány haja. Érzem a nyaka illatát, és érzem a közelségét, amire a szívem hevesen dobog. Annyira elvesztem az önuralmam, hogy benyúlok az ingjébe, tapogatom a kockás hasát. Egy pillanatra megrezzen, és nyílik az ajtó. A pillanat varázsa elszáll, én kiveszem a kezem a pólója alól, és most vettem észre, hogy lejjebb csúszott a keze, a fenekemig, amit most megint a derekamra helyezett el. Natasha aki az ajtóban állt, nagyra nyitott szemekkel néz minket, és úgy érzem szólnom kellene, ezért behúzom a szobába. De helyettem ő szólal meg legelőször.

-Mióta? Mióta vagytok eggyüt? És miért nem mondtad?

-Hát...-Kezdtem bele- Kb. már két-három hete együtt vagyunk, és...

-Várj! És nekem nem mondtad? És miért vagytok így kipirulva? Ugye nem...

-Nem, nem volt szexuális kapcsolat, mielőtt erre gondolsz, nem is lesz egy darabig. És az előző kérdésedre a válasz, az az, hogy féltem, hogy elmondod egyes személyeknek, és ők elmondják másoknak, és ebbe beleértem apát is.

- Istenem, mennyire hülye vagy!- Csap a homlokára, és megölel.- Nyugodj meg, nem mondom el senkinek. De Peter... Te miért nem szólalsz meg?

Szegény említett, csak állt a sarokban, tartott engem, vörös fejjel és a derekamra tett kézzel. Kicsit jobban belékapaszkodtam, és megfogtam a kezét. Küldtem egy biztató mosolyt, és megpusziltam a kezét.

-Najó, én nem is zavarok, gerlepár, azt hiszem ennyi elég is volt, és még egyszer mondom, hogy nem fogom elmondani senkinek, nyugodtan folytassátok a dolgotokat, de védekezzetek, mert nehogy rosszra forduljon a dolog, és kívánok minden jót.

-Nat! Köszönöm, hogy nem mondod el, és kérlek,én legyél ennyire felspannolva, nyugi nem lesz semmi.

-Oké, ha te mondod, szia!

-Szia!

Bezárja maga mögött az ajtót, és én oda fordulok Peterhez. Mire ő egy perverz mosolyt vág, és ennyit mond:

-Na, hol is tartottunk?

Huh... Egy újabb rész! Nehéz lesz így posztolni, hogy a másik könyvemet is ki kéne rakni, viszont arra nincs ihletem, és erre a könyvre is, néha alig tudok ihletet szerezni, és most főleg, hogy alig tudok, mikor nyaralgatok, viszont, lesznek részek, csak meghatározatlan időközönként. Remélem megértitek, és legyen további szép nyaratok! 🥺🥰🥰

︎
︎
︎
︎
︎
︎
︎
︎
︎
︎
︎