『Cseszd Meg, Laufeyson』

109 6 6

de Bakaisonfire

de Bakaisonfire

1. Nap:
Kiderült, hogy Asgardon voltam, de Loki még mindig nem bukkant fel. Talán csak sok volt neki ez az egész, és fél, hogy nem lesz jó apa. Nem tudom. De addig is, Thor nagyon jól szórakoztat, bár néha lelkiismeret-furdalásom van. Hol marad Loki?

2. Nap:
Laufeyson, még mindig nem akart hazajönni, de gondolom Midgárdon van. Ki tudja, éppen apámmal beszél, hogy nagyapa lesz... Sose tudni. Lehet, hogy most éppen kávézgatnak, míg én Thorral egy kellemes teadélutánt tartunk, és Thor mesél a gyerekkoráról Lokival.

3. Nap:
Még mindig semmi. Kezdem azt hinni, hogy elhagyott. Vagyis remélem nem. Biztos túlgondolom a dolgot, és Loki csak távol van valami miatt, amit nem szabad elárulni nekem. Vagyis remélem...

4. Nap:
Kezdem azt hinni, hogy tényleg elhagyott. Thor is aggódik és úgy látszik, én is egyre jobban. Ami nem tesz jót, az egészségnek.
Nem tudom mihez kezdjek. Mit kéne tennem?

5. Nap:

MA Thor egy levéllel állít be. Azt mondja, Loki küldte.
Ez állt benne:

Kedvesem!

Ha ezt a levelet olvasod, lehet én már máshol járok. Ahová nem tudsz követni, csak akkor, ha eljön az idő. Kérlek, ne szomorodj el, hogy én voltam a donor. Meg kellet tennem. Nem mehettem le Midgárdba, mert az időbe telt volna. Nem volt rá idő, cselekedni kellet. De nézd a jó oldalát! Egy isten szíve van benned, amit még akkor elloptál, mikor rámnéztél. Remélem ugyanilyen nézéssel tekintesz majd a gyerekekünkre, és ne aggódj, Thor mindenben a segítségedre lesz, én már megbeszéltem vele. A nagybátjaként fog vele bánni. Én itt könnyes búcsút veszek tőled, drága Elyon, és remélem egyszer majd megtalálod az igazit....

Loki! ꨄ

A földre rogytam, és zokogva próbáltam felfogni, mit is írt a levél. Nekem adta a szívét... És a gyerekét. Ennél többet nem is kívánhat egy ember. Mégis, úgy érzem, kiszakítottak egy darabot a lelkemből.

3 év múlva:

-Anya! Azt hiszem apu sírja közel van, nem?-Kérdezte egy hollófekete, barna szemű lány.

-Igen.-Válaszolta egy kitisztult tekintetű, felnőtt nő.

Az a nő én voltam. Én élek újabban a kislányommal, és Thorral aki nagyon sokat segít nekünk. Loki sírjához minden hónapban egyszer kijárunk. Már 3 éve. És még csak most fogtam fel igazán. Ő ellopta a szívemet, de visszaadta a sajátját.

Hát embik! Eljött ez a nap is! Amikor búcsút kell vennünk egymástól. Meg jegyzem, imádtam ezt a könyvet írni... Ez az első befejezett könyvem! Szóval... Remélem élvezted, és tudom, kicsit rövid lett, de en akkor is imádtam írni. Köszi, h elolvastad! Puszil:

𝑅𝑜𝑥𝑦