Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Asgard』

Nem tudtam szóhoz jutni. Gyönyörűen néz ki, innen a szivárványhídon túl. Innen a kastélyt is látni...

-Hogy tetszik? Mrs. Laufeyson?

-Ne hívj így, kérlek, de amúgy tetszik.

-És milyen egy hercegnének lenni?

Basszus. Most esett csak le, hogy én úgy fogok élni, és úgy fognak bánni velem, mint egy királyné. Ez nem is olyan rossz.

-Ugye? - szól bele Loki.

Baszki! Ez a seggfej olvas a gondolataimban?

-Szépen beszélni, vagy kimosom a szád szappannal.

És tényleg.- Azt ajánlom induljunk el, ne álldogáljunk itt. Mert még be is kell mutatnod a szüleindnek! - Kacsintok rá.

-Meghaltak.- Mondja komoran.

-Miért nem mondtad?

-Miért nem kérdezted?

Jogos. Úgy döntöttem elondulok. Kicsit tartom mellette a távolságot. Megcsúszok. Az egész életem pereg le előttem, csak azt látom, ahogy húz le a mélység. Sikítok. Érzem, hogy esek lefelé. Behunyom a szemem. Megállok. Nem érzem hogy esnék, de azt se érzem, hogy nekiütköztem volna valaminek. Nem merem kinyitni a szemem.

-Pedig kinyithatod.

Már megint kezdi...Na de várjunk. Ha ő itt van mellettem, az csak egyet jelent. Hogy ő is meghalt. Akkor együtt haltunk meg?? Vagy egyszerűen meghaltam és odaképzeltem magamnak. Vagy van egy másik Loki, aki ide van száműzve.

-Elnézést hogy megkérdezem... De te valamit tudatmódosító szert vettél be Midgárdon?

-Nem.-Mondom még mindig csukott szemmel.

-Aha, akkor mehetünk tovább?

-Még élek?

Ki nyitottam a szemem. És tényleg. Még ott voltam a szivárványhídon. Megkönnyebbültem. Annyira örültem az egésznek,hogy megöleltem Lokit. Igaz, ő ellökött magától. Elmosolyodtam és tovább indultam. Nem én lakok itt, mégis, ő az aki lassabbra és félve veszi a lépteit. Az emberek elég csúnyán néznek rá. Gondolom miért. De a fele inkább engem néz. A szemükből azt olvasom ki, hogy csodálkoznak, hogy én beleszerettem Lokiba. Pedig ha tudnák az igazat... Magamban elkönyvelek egy cinkos vigyorgás, és megyek. A várhoz érkezünk. Vagyis inkább palota, de nagyon jól néz ki. Minden arany. Nekem egy kicsit túl csicsás, de a lényeg, hogy jól néz ki. Két őr áll a kapu előtt. Nem akarnak beengedni. Azt mondják nem mehet be Loki. Csodálkoztam volna is, ha igen. De erre a nagy ordibálásra biztos, hogy kijön a király. De nagy meglepetésemre, csak Thor az.

-Felség!-Mondja fennhangon az egyik őr.-Ez a két idegen, be akar menni.

-Engedje be őket! - Parancsolja a „Felség”- Az egyik a testvérem a másik pedig Stark lánya?-A kérdés végénél a hangja elcsuklott.

-A hitvesem.-Tette hozzá Loki.

Nagyot nézett, de beinvitált minket. Itt ugyanúgy csak néztem. Az előtér tágas, de a trónteren annál inkább. Mint kint, bent is sok az arany. Thor beült a trónba. És elkezdett kérdezősködni.

-És mikor lett ez az egész eljegyzés?

-Tegnap. -Vágtam rá

-GRATULÁLOK! - Tárja szét a kezét. - Holnap egy nap ünnepséget szervezünk, a jegyespárra.

-Nem szükséges.-Mondom.- De Loki te mit szólsz hozzá?

-Nagyszerű ötlet, bátyám.

-Ugye?-Mosolyog. - Addig is, Loki, úgy illő, ha a te szobádban szállásoljuk el a sógort.

Belepirultam ebbe a szóba, és követtem őket. Lépcsőket és hosszú folyosókat jártunk meg, míg végül megérkeztünk. Benyitottunk, és elámultam. Nem volt arany a szoba, de gyönyörű volt. Leginkább a zöld szín uralkodott. Az ablakfüggönyön, a baldachinos ágy függönyén, az ágyneműn. Arra gondoltam, ha már zöld a szoba, akkor miért ne legyen benne annyi növény? Főleg, hogy a szoba is nagyon nagy, simán belefér egy nagyobb tuja is. Mondjuk a sarokba. Ha már itt fogok lakni, akkor vigyünk stílust is bele az egészbe.

-Én magára hagyom a szerelmespárt. - Szólal meg Thor és kimegy.

AHH, de utálom ezt a kifejezést. De tűrni kell, ha legalább szabad életet kell élnem. Körbejárom a szobát. Az ággyal szemben van egy fürdőszoba, ami egybe WC. Imádom már most ezt a helyet.

-Ez lenne a szobám.. Remélem tetszik, és megfelel az ízlésednek.

-Nagyon is. Viszont csak egy ágy van.

-És?

-Hogy fogunk aludni?

-Hát ha szeretsz bent a falnak befelé aludni akkor te alszol a bal oldalon.

-Dehát...

-Ha egy férj és feleség nem egymás mellet alszik az kicsit se feltűnő igaz?

-Basszus, igaz.

-Akkor?

-Semmi.

Nem tudom, hogy fogom kibírni az éjszakát.