Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Szeretem Az Esőt 』

-LOKI! LOKI! LOKI! LOKIIII!-Szaladok hozzá kiabálva. Nem is veszem észre, hogy nekimentem a hegyomlás-Thornak.

-Miért keresed?-Kérdi.

-Majd elmondom.

Szaladtam tovább, a mi szobánkhoz. Amikor odaértem, lihegve berontottam.

-Fülbemászó hangod idáig halottam. Valami gond van, kedves?

-MEGVAN!

-Mi?

-AMIT HIÁNYOLOK! AZ ESŐ! HIÁNYZIK AZ ESŐ!

-Wow... - Vonja fel a szemöldökét.-És? Ezért menjünk vissza? Azt hittem, hogy a családod miatt...

-Persze miattuk is, de az esőt imádom. Kérlek nézzünk majd meg egy esőesést!

-Úgy mondanád, mintha egy kibaszott operaszínházba mennénk.

-Csak menjünk... Már most... Kérlek...

-Oké, és hol tegyelek le? Mert én nem megyek be, az is biztos...

-Csak néhány sarokra a Toronytól, nekem ott is jó.

Beleegyezett. Ezt követően magához húzott a derekamnál fogva, aztán már mentünk is, a Föld felé.

Újra itt. Nem tudom mit mondjak. Kicsit fusztrál. Tudom merre van a Torony,mégis olyan érzésem van, mint aki eltévedt.  Régen jártam itt. Fura... Mikor odaérek az ajtóhoz, nem merek belépni. De sajnos Natasha megelőz...

-Elyon? Te vagy az? Elyon! De jó, hogy itt vagy! Tony hogy fog örülni...

Persze... Hogy fog örülni... GYAKORLATILAG LEORDÍTOTTA FEJEM.

-Mit képzelsz, ki engedte meg, hogy elszökj azzal a fazonnal? Nem tudod, mi az igaz szerelem, de te akkor is összeházasodtál egy utolsó senkivel. Tudod ez mennyire szégyen? Aztán... Egy évre eltűnsz, és beállítasz. Tudod mit érdemel ez??

-Szobafogság?-Kérdem.

-Igen! Egy teljes évre! Ha volt eszed megszökni, akkor gondolkozz el egy kicsit ezen is.

Felmentem a szobámba. Először is. Fura volt nagyon. Ugyanúgy van, mint ahogy régen, egy éve hagytam. Hihetlen mennyit változtam azóta... Feleség lettem. Levágtam a hajam, és nem vagyok már olyan flegma. De nem változott az egész lényem, azt nem tudnám elfogadni. Csak leültem az ágyra és gondolkodtam. Mit tenne Loki, ha nem lennék ott mellette a megbeszélt időre? Úgy volt, hogy együtt nézzük meg az esőesést. De ehelyett bezártak a szobámba, pedig már elég nagy vagyok. Mégis apám úgy érzi, hogy simán uralkodhat felettem. Pedig nem vagyok kisgyerek. Már nem az ő vezetéknevét viselem. Nem tudom mit tegyek. Ha hívnám Lokit, az jó lenne. De Jarvis észrevenné. Apám ugy szerelte be hozzám régi barátját.

-Jarvis!-Szólok a rendszernek.

-Igen, Ms. Stark?-Szólal meg azon az ijesztően ismerős hangján.

-Kérlek, engedj ki a szobámból. - Könyörgök. De nem enged ki.

Nem tehettem mást, körbe-körbe jártam a szobám. Vártam. Vártam. Úgy döntöttem elkezdem újraolvasni az egyik könyvem. Mivel már többször is kiolvastam nem ment valami jól, nem kötött le. Letettem a könyvet, és ekkor halottam meg egy pukkanást, és láttam meg Lokit. Egyből beindult a riasztó.

-Úgy látszik, nincs sok időnk. Gyere velem, gyorsan.

-De az eső?-Kérdem vissza.

-Ha te itt akarsz megdögleni ebben a szobában... Nekem oké, de egyedül megyek vissza.

-Igazad van.

Nem lehettem bezárva. Nem ez az én sorsom. Így inkább belékapaszkodtam,és éppen akkor ért be apa az ajtón. Már csak a dühös arcvonásait láthattam, mikor eltűnt. Végül Asgardon találtam magam, és azt veszem észre, hogy bedőlök az ágyba és elnyom az álom.

Itt, ezen a vidéken minden olyan szép. Egy gyönyörű nagy rét. Minden virágos, és csak egy fa van. Amire könnyen fel lehet mászni. Felmásztam. Láttam, elborul az ég. Eleredt az eső. Lemásztam. Ott állt Loki, és a kezét nyújtotta felém. Megragadta a derekam, és lassúztunk. Én a mellkasának döntöttem a fejem, és csak andalogtunk. Úgy éreztem magunk, mint király és királyné. Eláztunk, de nem bántam. Szerettem volna ezt a pillanatot tovább őrizni. De elállt az eső, és kisütött a nap.

Kinyitottam a szemem. Meg fordultam, velem szemben Loki állt. Mosolygott.

-Képzeld, Loki. Olyan szépet álmodtam.-Kezdtem, és elmeséltem neki. Szóról szóra.-És annyira valóságos volt. Annyira szerettem ezt az álmot. Kár, hogy nem maradtam sokáig.

-Igen, nagy kár.-Mondja mosolyogva. Gyanús volt ez a fülig erő mosoly.

-Veled mivan?-Kérdem tőle.

-Semmi, örülök, hogy ilyen szépet álmodtál, kedvesem.-Mondja. Majd ad egy gyors csókot a számra.-Nem is tudod, mennyire örülök.