Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

14.fejezet

- Úristen ez nagyon közel volt. – nevetve futottam oda a motorhoz.

- Mázli hogy a gyerekek nem láttak meg. Örökre megálltak volna a fejlődésben. - pakolta el a piknik kellékeit nevetve.

- Mondjuk engem kicsit felizgatott a tudat, hogy megláthattak volna. - pirultam el.

- Hmm... valóban? - jött közelebb hozzám.

Ujjai bevándorolt a nadrágomba, majd a bugyim szélét simogatta. Épp mikor hozzá ért volna a csiklómhoz megcsörrent a telefonom. Sóhajtva elhúzódtam Jamestől és előkerestem hangos mobilomat. Láttam a kijelzőn hogy Nanny hív.

- Szia, drágám, jól vagy? Nem nagyon értelek el nap közben.

- Szia, igen jól vagyok. Bocsi le voltam némítva. Jól éreztek magunkat a parton nem nagyon néztem a telefonomat. - mondtam, és James rám kacsintott. - Már úton vagyunk, nemsokára hazaérek.

- Jól van, vigyázz magadra.

Elköszöntünk majd bontottam a vonalat. Felpattantunk a motorra és James hazavitt. A házhoz érve már teljesen lement a nap. Óvatosan leszálltam és visszaadtam Jamesnek a bukósisakot.

- Köszönöm, hogy megmutattad nekem a titkos búvóhelyedet. Nagyon tetszett.

- Még nem fejeztük be, amit elkezdtünk. Ezt még behajtom rajtad. - húzott magához és erősen megcsókolt.

- Már alig várom. - húzódtam hátra és megfordultam, majd bementem az ajtón.

Ledobtam a cipőmet és hallottam, ahogy James elmegy. Konyha felé vettem az irányt ahol Nanny gyanúsan mosolygott.

- Mért mosolyogsz mit a tejbe tök? - mosolyogtam én is elpirulva miközben leültem hozzá az étkező asztalhoz.

- Semmin... - vágta rá gyorsan.

- Na de most komolyan! – néztem rá szigorúan.

Erre elkezdett úgy vihogni, mint a tini lányok. Egy ideig tartottam magam, de végül feladtam és én is nevetni kezdtem. Nagy nehezen abbahagytuk és csend borult a konyhára.

- Az előbb láttalak az ablakból, hogy egy fiú motorjáról szálltál le. Miért nem mondtad, hogy van barátod? – fogta meg a kézfejem meg az asztal fölött.

- Nem akartam addig elárulni ameddig nem komoly... - néztem a szemébe.

- És... komoly? - kérdezte reménykedve.

- Igen. - fújtam ki a levegőt.

- Jaj, nagyon örülök nektek! - ölelt meg szorosan. - Majd valamikor áthívhatnád vacsorára, szeretném megismerni.

- Persze, majd megkérdezem tőle. - mondtam, majd egy nagyot ásítottam. - Nem haragszol, ha most elmegyek, nagyon elfáradtam.

- Menjél szívem. Jó éjt! - keltem fel a székről.

- Neked is jó éjt!

Szobámba gyorsan ledobtam a táskámat az asztalom mellé. Felmarkoltam a pizsimet az ágyról és a fürdő felé vettem az irányt. Zuhanyzás közben újra lejátszódott a beszélgetés a fejembe, ami az előbb lent történt Nanny-val. Nagy kő esett le a szívemről hogy elmondtam neki. Vagyis igazából meglátott minket. Bevallom, baromira félek ettől a vacsorától. Nem tudom Nanny hogy fogja feldolgozni, hogy James jóval idősebb nálam. Hmm... Jamesről jut eszembe. Úgy váltunk el, hogy még befejezzük, amit elkezdtünk. Ennek gondolatára a csiklóm elkezdett bizseregni. Gyorsan kiszálltam és megtöröltem magam. Felöltöztem, fogat mostam és bebújtam az ágyba. Kihúztam az éjjeliszekrény alsó fiókját, hogy megkeressem a telefon töltőjét. Alatta megpillantottam a borítékot, amiben egy rakás pénz volt. Kivettem majd megszámoltam. Ha már Jamestől kaptam mért nem költhetném magunkra.