Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

18. fejezet

- Hú, erre nem számítottam... - lepődött meg David.

Rá néztem kipirultan. Nem tudom mért csináltam ezt. Talán azért, hogy James is érezze milyen fájdalmas volt látnom a képet mikor a volt feleségével csókolózott. Ittam egy kortyot, hogy leplezzem zavaromat, de David még mindig meglepetten nézett rám. Összeszedtem magamat és megszólaltam.

- Ne haragudj, biztosan nem számítottál rá. - habogtam.

- Semmi baj, nekem nagyon tetszett. - mondta játékosan.

Rá mosolyogtam, hogy leplezzem, belül mennyire össze vagyok zavarodva. James miért jött ide egyáltalán? Nanny azt mondta neki, hogy majd én keresem, hogyha beszélni akarok vele. Miért akar engem szemmel tartani?

- Lizzy hallasz engem? - mozgatta meg az arcom előtt a kezét David.

- Jaj, bocsi... figyelek. - pirultam el.

- Azt kérdezem láttad-e ma Janetet? - harapott bele a pizzájába.

- Ma biztosan, mert tegnap este együtt buliztunk. Eléggé felöntöttünk a garatra. Az-az igazság, hogy nem tudom, hogy jutottam haza tegnap. - mondtam neki őszintén.

- Janet gyakran csinálja ezt nem újdonság, ha nem látjuk reggel. - fogta meg a telefonját.

- Remélem, jól van. - kezdtem aggódni.

- Igen apa most írt, hogy haza talált. - mutatta meg.

- Mostanában sűrűbben járok, buliba mióta Janettel barátnők vagyunk. Azelőtt szinte sosem menten.

- Janet se volt ilyen mindig, szüleink válása után rendszeresen ivott alkoholt és néha füvezett. Apa nem igazán figyelt ránk, mert neki is megvolt a maga problémája. Én próbáltam összefogni a családot kisseb nagyobb sikerrel. - mondta szomorúan David.

- És te mibe menekültél? - kérdeztem óvatosan.

- Leginkább a gitározásba. - nézett rám. - Te mibe szoktál? - kérdezte.

- Az éneklésbe és az olvasásba. - fogtam meg a kezét.

- Nincs kedved sétálni?- váltott hírtelen témát és válaszomat meg sem várva felállt az asztaltól.

- De van persze. - zavarodottan siettem utána.

Kidobtuk a szemetünket és elindultunk a tengerpart felé. Eleinte csöndben sétáltunk egymás mellett. Sosem éreztem magam még ennyire egyedül. Persze itt van Nanny meg a lányok, de mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Hosszú idő lesz, míg feldolgozom ezt a szakítást. Nagyon hiányozni fog James, de ez így nem mehet tovább. Hagyok magamnak egy kis időt és próbálok továbblépni. Az első szerelmét egy lány sosem fogja elfelejteni. Ez után is bennem fog élni a lelkem legmélyén és a lakás ahol egyedül lakott.

Gyaloglás közben David ujjai néha az én tenyeremhez ért. Próbáltam nem észre venni, de hiányzott már az érintés. Már messziről látom a tengert és elmosolyodom. Az egyetlen vigaszom. Leültünk egy padra és onnan néztünk, ahogy a hullámok vadul próbálnak feltörni az égbe. Lelkem mélyén én is ezt érzem. Egy vihar készülődik bennem, aminek érzékelem az égszakadás előtti csendjét.

- Mi lenne, ha játszanánk valamit! Kérdezz-felelek?- törte meg a csendet.

- Rendben benne vagyok. - mosolyogtam rá.

- Tényleg? Akkor kezdem én! - mondta elszántan. - Ki volt az a férfi a pékségben?

Hát igen... Számíthattam volna erre a kérdésre. Most hazudhatnék is neki, úgyse jönne rá. Végül is már úgy is mindegy. De David sem hazudott a családi helyzetéről.