Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

17. fejezet

Tíz perce ülünk néma csendbe az autóba. Nem bírom tovább, ezért erőt veszek magamon és megszólalok.

- James...- mondtam rekedt hanggal.

Felém fordult amennyire csak tudott és várta mit fogok mondani. Jobb is, ha ez alatt a beszélgetés alatt nem vezet most.

-Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi legyen velünk. Semmit az égvilágon, semmit nem bánok, amit együtt csináltunk vagy éreztünk. Te megmutattad nekem hogy mennyire is csodás a szerelem. Olyan helyekre vittél, amiről sok ember csak álmodik. Amikor szeretkeztünk azok voltak életem legszebb pillanatai. Mikor veled vagyok, úgy érzem élek és ezt nem cserélnem el semmire. Tisztelem Anyát és Téged is ezért úgy döntöttem, hogy...- nem tudtam befejezni, mert James az ujját a számra szorította.

Nagy levegőt vett és mélyen a szemembe nézett.

-Ennyi szerelmet én még nem kaptam senki mástól. Minden csókod, minden ölelésed, minden érintésed, minden szerelmes szavad be van égetve a belsőmbe. Az már az enyém örökre. Akkor is, ha most itt vége. Ne hidd, hogy nem értékelem azt, amit napról napra Tőled kapok. Sőt! Érzelmileg, emberileg többet adtál egy hónap alatt, mint amit a feleségem egész házasságunk alatt. Megmutattad, hogy milyen is lehetne. Milyennek kéne lenni. Te hoztad ki belőlem újra a férfit. Megmutattad, hogy értékes, szerethető, kívánható vagyok. Hogy lehet vágyni, sóvárogni utánam is. Önbizalmat adtál. Figyeltél rám, meghallgattál, megismertél, megértettél. Megmutattad mindened, levetkőztél előttem a legbelsődig. Megmutattad a szíved, a vágyaidat a vívódásaidat. Úgy nyíltál meg nekem, ahogy mindig is vágytam, hogy a szerelmem megnyíljon nekem. Úgy szerettél, ahogy engem kell. Elvarázsoltál és elbűvöltél minden lehetséges szinten. Nekem voltál szép kívül és belül. Nekem ragyogtál, értem fénylettél. Meg nem érinthettél, de mégis édes volt minden érintésed. Minden simogatásod a szívem mélyéig hatolt. A meg nem történt öleléseid, a csókjaid ezerszer szenvedélyesebbek bármilyen eddig kapott csóknál, bármilyen ölelésnél. Szerelmes szavaid édesítették meg a keserű lelkemet. Hallani egymás ki nem mondott szavait. Van ennél szorosabb kapcsolat? Ma este az volt az érzésem, hogy legszívesebben lezárnád. Tedd, meg amit meg kell. - fejezte be.

- Senki nem mondott nekem még ennyire szépet...- Ekkor egy hatalmas könnycsepp csordult le sápadt arcomon.  Aztán még egy. Aztán egy egész zivatar kezdett kialakulni.

Jamest az arcomhoz ért és ujjbegyével letörölte könnyeimet.

-Édes istenem... - döntöttem az ülésnek a fejem. - Nagyon szeretlek James. Sosem foglak elfelejteni. Rettentően fáj, de el kell, hogy engedjelek.

- Nagyon fogsz hiányozni Lizzy. Megértem a döntésedet, és ha te ettől jobban érzed, magad elfogadom. - mondta együtt érzően.

- Azt kívánom neked, hogy csodás és boldog életed legyen. - bánatosan mosolyogtam rá.

- Én meg azt kívánom neked, hogy megtaláld azt a férfit, aki egész életedbe boldoggá fog tenni. - simogatta meg a kézfejemet.

- Köszönöm...- suttogtam.

Ültünk csendben és egymás szemébe néztünk. Nem akarom, elengedi, ezt a pillanatot meg nem állok készen. Életem legnehezebb döntése őt szabadon engedni.

- Búcsúcsók? - kérdezte félénken.

Óvatosan rábólintottam. Közelebb hajolt hozzám és ajkát az ajkamra tapasztotta. Most utoljára kiélvezem, hogy megízlelhetem az ajkát és az emlékezetembe vésem az ízét. James felnyög, amikor a nyelvünk összeér. Belemarkolok a hajába és közelebb húzom. Óráknak tűnő percekig néztük egymást csendben majd, lassan elválunk egymástól.