Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

16. fejezet

Mikor reggel felkeltem és kinyújtottam a karom jéghideg volt mellettem a matrac. Hol van James? Nagyot sóhajtottam és felültem. A ruháink még mindig a földön voltak, ahogy tegnap este ledobáltuk magunkról. Felvettem a bugyimat és James igét a földről. Gyorsan belebújtam és elmentem a fürdőbe felkötni a hajam. Ahh a tegnapi sminkem még rajtam van. Mindegy otthon majd lemosom. Lassan lementem a lépcsőn és a szememmel próbáltam megkeresni Jamest. Ott ült a konyhaasztalnál és a kávésbögréjét szorongatta. Vele szembe egy másik bögrébe tea található. Gondolom az enyém. Mikor leültem a székre James csak akkor vette észre, hogy ott vagyok. Felnézett és a szeme piros volt, mint aki nem aludt.

- James... Jól vagy? - nyúltam aggódva a kezéért.

- Nem igazán. Egész este gondolkodtam. - hunyta be a szemét.

- Micsodán? - kérdeztem remegve.

- El kell neked mondanom valamit. - mondta gyötrően.

Mi jöhet még?

- Mit? - azért inkább megkérdezem.

- Amióta rájöttem tudnod kéne róla, de annyira önző voltam, hogy inkább megtartottam magamnak nehogy elrontsak mindent. Ahogy egyre jobban beléd szerettem tudtam, hogy mennél előbb el kell majd mondanom. Mikor találkoztam a Nagymamáddal és meghallotta a nevemet nagyon megrémültem, hogy talán tud a dologról. Elmondom, inkább én mielőtt más fogja. Szerelmes vagyok beléd, de a mostohabátyád is. - mondta a szemembe nézve.

Egy könnycsepp gurult le az arcomon. A hangjába olyan fájdalom volt, amit még nem hallottam tőle. Nem tudom, milyen reakcióra számít, de nem mondok semmit. Szorongatom, a bögrém mintha az lenne, az egyetlen menedékem most miközben átgondolom magamba a dolgokat.

- Mikor Anyukám, meghalt a halálos ágyán mondta el nekem, hogy örökbe lettem fogadva. Teljesen megdöbbentett ez a hír és egyből elkezdtem utána nézni a vér szerinti szüleimnek. Az igazi apukám, születésem után, 5 évvel később túladagolta magát. Az Anyukám pedig a másik városba lakik. Vele egyből felvettem a kapcsolatot.

- Milyen volt az Anyukánk? - szakítottam félbe.

- Imádott volna téged. Nála kedvesebb emberrel sosem találkoztam. A szépségedet tőle örökölted. - pici mosolyra húzódott a szája. - Mikor elmeséltek, hogy autóbalesetben meghalt a férjével együtt teljesen lesújtott a gyász. Mikor megismerkedtünk nem tudtam, hogy a féltestvéred vagyok. Azt vettem észre, hogy egyre többször gondolok rád és nem tudlak kiverni a fejemből. Kicsit utánad jártam, hogy ki is vagy. Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy pont a mostohatesómba leszek fülig szerelmes. Annyira sajnálom, hogy ez történt velünk...- mesélte el szívfacsaróan.

-Ez nem a te hibád. Ne okold magad miatta. - most már patakokba folyt a könnyem.

- Mi lesz most velünk?- kérdezte letörten.

- Fogalmam sincs...- suttogtam.

Perceken keresztül csak néztük egymást és gondolkodtunk a kapcsolatunkon.

- Kell egy kis idő, míg kitisztítom a fejem és ezt a közeledben nem tudom megtenni. Muszáj, elmennem innen. - álltam fel hirtelen.

- Megértem... majd akkor megbeszéljük, ha átgondoltuk. - mondta elfogadóan.

Gyorsan felszaladtam a hálóba és felkaptam a tegnapi bulis ruhámat. Mikor már mentem volna ki az ajtón meg gyorsan körülnéztem, hogy az emlékezetembe véssek mindent, ami James szobájába volt. James még mindig az étkezőasztalnál ült és a kávéját itta.