Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

Epilógus

2 évvel később

- Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. - mondja Dr. Miller. - Várom vissza fél év múlva egy kontrol vizsgálatra.

- Köszönjük szépen! Viszlát. - válaszolta James.

Kiléptünk az ajtón és megfogtuk egymás kezét. Mosolyogva néztem Jamesre. Még mindig ugyan annyira szerelmes vagyok belé, mint mikor megismerkedtünk. Befejeztem a közép sulit és leérettségiztem. Nem szerettem volta egyetemre menni így dolgozni kezdem. Igaz nem egyfolytában, csak ha éppen olyan munka jött, amit szerettem. James sosem kötelezett rá hogy dolgozzak, de nem akartam egész nap otthon ülni. Oda költöztem Jamest a lakására nem sokkal miután haza engedték. Pár hónap múlva elutaztunk Párizsba nyaralni ahol James az Eiffel torony előtt kérte meg a kezemet, amire igent mondtam. Egyből el is kezdtem szervezni az esküvőt Janett segítségével, aki az ország másik felére költözött és rendezvényszervező lett. Telefonon tartjuk a kapcsolatot és mikor ritkán hazajön, az ünnepekre találkozunk. Alig egy év múlva hatalmas esküvőt csaptunk. David, Janett elmondása szerint Los Angelesbe költözött és próbál betörni a zene iparba. Nannyt hetente látogatjuk és még mindig produktív közösségi életet él. Minden nap nagyjából van programja vagy póker parti, bingó est, pilátesz vagy könyvklub. Nagyon örülök, hogy nem unatkozik, mert mikor elköltöztem féltem, hogy magányos lesz egyedül.

Kórházból kifele menet az újszülött osztályon mentünk keresztül. Velünk szemben épp egy ápoló hölgy jött kezében egy kisbabával. Vágyakozva néztem rá, amit James is észrevett. Nagyon szerettem volna már egy kisbabát és fiatalon anyuka lenni. De mivel Jamesel fél tesók vagyunk tudtam, hogy ez nem lehetséges. Tudtam, hogy valószínűleg nem lehetek terhes így az örökbefogadás az egyetlen opció. James is nagyon szeretett volna már gyereket ezért őt is elvarázsolta az alvó kisbaba. Autóban ülve mikor indultunk hazafelé megszólalt.

- Fogadjunk örökbe egy kisbabát. - mondta váratlanul.

- Biztos vagy benne?- kérdeztem összezavartan és próbáltam leplezni az ijedtségemet.

- Igen most már úgy érzem minden tökéletes és nagyszerű szülei tudunk lenni a kisbabának. Tudom, hogy fiatalon szeretnél anyuka lenni én meg szeretnék egy örököst, akire ráhagyhatom a vagyonomat. – mondta James.

- Nem is tudom... készen állunk erre? - bizonytalanodtam el. – Még is csak elég nagy felelősség egy baba.

- Persze hogy készen állunk. Mindent meg tudunk adni neki és remek anyuka leszel.

Pár percet csöndben ültünk és próbáltam átgondolni a helyzetet. Tökéletes életszakaszban vagyunk egy babához és tudom, hogy mindketten ugyan úgy fogjuk szeretni, mint ha sajátunk lenne. Kiszálltunk a ház előtt az autóból és James szemébe néztem.

- Kisbabánk lesz... - suttogtam.

- Bizony ám. – suttogta vissza mosolyogva.

Még aznap este kértünk időpontot az örökbefogadási hivatalhoz. Egy hét múlvára kaptunk is ahol behívtak egy elbeszélésre. Minden remekül ment és 1 hónap múlva meg is kaptuk a határozatot miszerint most már törvényesen is örök befogathatunk. James elintézte, hogy minél hamarabb a családunkba legyen a kisbaba. Neki is álltam mindenféle könyvet olvasni és tanfolyamokra járni, hogy felkészült legyek.

Nannyt időközben beavattuk és nagyon örült, hogy dédunokája lesz. Én erősködtem, hogy lány legyen James, meg hogy kisfiú így Nanny kezébe adtuk a választást. Megkértük rá, hogy süssön egy tortát, aminek a belsejében a krém vagy kék, vagy rózsaszín a szerint hogy fiú vagy lány legyen. Most oda tarunk és Jamesel izgatottan várjuk, hogy kiderüljön.

- Szia Nanny!- integettem, ahogy szálltam ki az autóból.

- Sziasztok, Drágaságaim! –integetve várt minket az ajtóban.

Lepakoltuk a cuccainkat és elkezdünk ebédelni. Mindig nagyon jól esik a Nanny főztje. Szeretek ebbe a házba visszajönni, hiszen itt nőttem fel. Azóta a ház nagy része fel lett újítva, mert James szerint baleset veszélyes volt és mi nem ellenkeztünk. Azóta nagyon modern ez a ház. Alig van egy két bútor, ami nem új. Mintha teljesen más ház lenne.

Degeszre ettem már magamat, de a desszert még hátra volt. Nanny elővette a tortát a hűtőből és lerakta elénk az asztalra. A torta külseje fehér vajkrémmel volt bevonva. A tetején fekete marcipánból formázva kettő kisbaba lábforma.

-Hát ez valami hihetetlenül cuki. - ujjongtam.

Nanny kezembe adta a kést és izgatottan vártam mi lett a döntése. James közben lefényképezett a tortával. Kivágtam belőle egy szeletet, és ahogy emeltem ki láttam, hogy kék színű.

-Kisfiú! – kiáltottam.

A szeletet ráraktam egy kistányérra, hogy a többiek és megnézzék. James szélesen mosolygott.

-Reméltem. - ölelte meg Nannyt.

A torta isteni kókuszos volt. Még beszélgettünk kicsit azt indultunk haza. A következő héten berendeztük a babaszobát. Szerencsére volt egy plusz szoba James lakásán, ami elég nagy gyerek szobának. Próbáltam nem sok kék dolgot vásárolni, de nem igazán jött össze.

Egy átlagos kedd este mikor vacsoráztunk James kapott egy telefonhívást. Kisietett majd 2 perc múlva mosolyogva jött vissza.

-A héten már nálunk lesz a kisbaba. - ölelt meg.

- Komolyan! - sikoltottam fel.

- Igen, és amit nem mondtam el, mert meglepetésnek szántam, de újszülött babánk lesz. –mondta.

- Uram isten... Ezt hogy intézted el?- döbbentem le.

- Megvannak az embereim. –fogta meg a derekamat.

- Szeretlek. – mondtam.

- Én is szeretlek. –csókolt meg.

Este, mint mindig elképzeltem milyen is lesz egy kisbabával. Alig bírtam aludni az izgalomtól, hogy hamarosan a kezemben tarthatom.

Pár nappal később James hívott, hogy készüljek, mert megyünk a kórházba. Felsikoltottam örömömben. Lent megvárt és repültünk is a kisbabánkhoz. Aláírtunk minden papírt és bevezettek minket egy kórterembe. Egy alacsony ápoló nő nyitott be kezével a kisfiúnak.

- Gratulálok Mr. és Mrs. Night! –adta a kezembe a kis csöppséget.

- Köszönjük! –válaszoltam.

- Melyik névre esett a választásuk? –kérdezte kedvesen.

- Matthew. - mondom mosolyogva.

- Kis Matthew Night üdv a családban. –fogta meg James a kis kezecskéjt.

Ahogy belenéztem a barna kis szemébe egyből szerelembe estem. Megfogadtam, hogy örökké szeretni és védelmezni fogom, amíg élek. Legurul, egy könnycsepp a szememből annyira boldog vagyok. Miután kicsit feldolgoztuk a boldogság örömét és tudtam gondolkodni Matthew- t beraktam a hordozóba és elindultunk haza immár hárman. Küldtem Nannynak hármunkról egy képet, aki oda van Matthewért.

Este amikor Matthewt elaltattam és ott feküdt a kiságyban Jamesel összebújva néztük, ahogy alszik.

- Életemben nem voltam ilyen boldog, mint ebben a pillanatban. – suttogta a fülembe.

- Én sem. Amikor kiléptem az iskola kapuján és megláttalak nem gondoltam volna, hogy ilyen szép közös életünk lesz. Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt. –suttogtam.

- Szeretlek Lizzy örökké szeretni foglak titeket. - puszilta meg az arcomat.

- Szeretlek James. – szorítottam magamhoz

Békésen, csendben néztük a kisbabánkat és úsztam a boldogságban. Pontosan ilyen életre vágytam és James mellett megtaláltam az örök és feltétel nélküli szeretetet.