Miért kéne egy könyvmolynak sugar daddy? BEFEJEZETT✅

20. fejezet

- Lizzy... fogalmam sincs, mit mondjak. - mondta ledermedten Janet.

Miután rosszat álmodtam sehogy sem tudtam vissza aludni, így megvártam a 8 órát és eljöttem Janethez hogy mindent elmondjak neki.

- Nem is kell... - járkáltam fel-alá a szobában.

- Lássuk csak... Megismerkedtél egy nálad kétszer idősebb dúsgazdag férfival és pénzt ajánlott, hogy lefeküdj vele. Majd mikor már halálosan egymásba szeretettek kiderül róla hogy a mostohatesód és erről ráadásul tudott is. Tegnap balesetet szenvedett és most kómában van. Ne haragudj Lizzy de az nagyon abszurd. - foglalta össze Janet.

- Tudom. - könnybe lábadt újra a szemem.

Leültem Janet mellé az ágyra és átölelt.

- Annyira sajnálom, hogy ez történt James-el. Mindig itt leszek, neked ugye tudod? Bármi is lesz ennek a vége én, támogatlak. - simogatta meg a vállamat.

- Köszönöm Janet, pont erre van most szükségem. - gurult le az arcomon egy könnycsepp.

- Szeretnél valamit csinálni, hogy kicsit eltereljük a figyelmedet?- kérdezte kedvesen.

- Fogalmam sincs, de ebben az állapotban nem maradhatok. - döntöttem el.

Nem tudnám elviselni az önsanyargatást, azt már tegnap este megtettem. Többet nem bírnék el. El kell terelnem a figyelmemet.

- Nincsen kedved elenni, sétálni? - vetettem fel az ötletet.

- De van. Átköltözők és indulhatunk. - bontakozott ki az ölelésből.

Öt perc múlva már el is indultunk a tengerpart felé. Minden féléről beszélgettünk. Egyet értettünk abban, hogy milyen jó hogy lassan véget ér a suli és kezdődhet a nyári szünet. Egy óra múlva már éreztem, hogy korog a gyomrom és lassan ennem kéne.

- Nincsen kedved fagyizni? - szakítottam félbe Janetet.

- Fagyi reggelire? Jól hangzik. - nevetett.

Fagyizó felé vettem az irányt, majd a kedvencemet kértem, ami nem más, mint a karamellás. Leültünk egy közeli padra és megettük. Egy velünk egy korú fiút pillantottam, meg aki a járda túloldalán kocogott. Ahogy közelebb ért rájöttem, hogy David az. Visszacsöppentem a való életbe és újra minden lejátszódott a fejemben. Mire feleszméltem már felénk közeledett és megállt előttem.

- Sziasztok, Lányok! Mit csináltok itt ilyen korán? Janet te mióta vagy fent kora reggel? Délig szoktál aludni. - mondta furcsállóan David.

- Pofa be David. Lizzyvel kijöttünk sétálni. Van valami gondod ezzel? - förmedt rá tesójára.

- Az ég egy adta világon semmi bajom. - mosolygott rám David, de nem nagyon tudtam viszonozni, és ezt észre is vette. - Van valami baj Lizzy?

- Nem, tök jól vagyok. - hazudtam.

- Igen van problémánk. Hogy itt vagy. Jó lenne, ha elmennél. - vágott vissza Janet.

- Semmi baj Janet. - csitítottam a barátnőmet. - Örülök, hogy összefutottunk David, de most mennünk kell. - álltam fel a padról.

- Én is örültem, majd később találkozunk. Sziasztok! –integetett majd át kocogott a járda túloldalára.

- Istenem ezt a balféket. A legrosszabbkor bukkan fel mindig. - pufogott Janet mellettem.

Nem mondtam erre semmit. Tényleg eléggé rossz volt az időzítés. David látványától csak rosszabbodott a helyzet és inkább haza akarok menni.

- Janet nem baj, ha inkább haza megyek? Kicsit egyedül szeretnék lenni. – kérdeztem.