Cél - 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ✓

¦1.rész

Avery Blake Wolff

Korán reggel már apával ücsörögtem egy magángépen, ami a Mercedes tulaja volt. Tegnap este még összepakoltunk, így mára már csak az utazás volt a program. Nem mindig tartok apával, de néha azért jól esik a kikapcsolódás.

- Haló Avy, te most épp hol vagy? - lengette meg a kezét apa, az arcom
előtt. Avy. Kikészít ez a becenév.

- Öhm, egy másik dimenzióba? - kérdésre kérdés a válasz.

Apával így random dolgokról beszélgettünk, hiszen ő volt az az ember akire mindig is számíthattam, ha volt valami azóta, amióta anyu elhagyott minket. Éppen nagyban mesélte apa, ahogyan Daniel leesett a díjátadón a lépcsőről, amikor is csak lehuppant mellénk a szóbanforgó személy, ilyen légiutas kísérő női ruhában.

- Daniel, te mégis hogyan kerültél ide? - kapkodta köztem és Daniel közt a szemét.

- Rám ne nézz! - emeltem fel kezeimet védekezően, mivel engem is meglepett az ausztrál itt léte.

- Akkor meg hogyan jutottál fel? Ide teleportáltál, vagy mi? - asszem' apa totál kiakadt, hisz elkezdte sorolni a lehetetlen teóriáit.

- Hm, milyen jó is lenne. Most nem kéne ezt a szűk magassarkút viselnem. - sóhajtott gondterhelten a legjobb barátom, mire azonnal lenéztünk a lábára, amin eddig fel sem tűnt, hogy magassarkú van. Belőlem egyből kitört a nevetés, apa meg csak a fejét fogta.

- De miért pont stewardess? - próbáltam két levegő vétel között kinyögni egy épkézláb mondatot.

- Hát akár lehettem volna pilóta is. - kacsintott, viszont azon nyomban leesett a rémes szóvicce.

- Igen, azt még a végén le is zuhantunk volna. - forgatta meg szemeit apa.

[...]

Mikor oda értünk a szállásra, azonnal befoglaltuk az éttermet apával, hiszen mindketten éhesek voltunk. Ugyanis Daniel az egész tálca kaját ránk borította a gépen. Így megbizonyosodtunk afelől, hogy az ausztrál férfi inkább marad pilóta, a versenypályára.

Végeztünk a vacsorázással, és én el indultam felfelé a szobámba, míg apa beszélgetett a munkatársaival.
Éppen kerestem a szobámat, amikor neki mentem valakinek. Hát persze, mit is vártam magamtól.

- Jaj, ne haragudj! - szabadkoztam, közben felnéztem rá.

- Áh, rá se ránts! - mosolygott le rám. - Amúgy Lando Norris. - nyújtotta a kezét, majd kezet fogtunk.

- Avery Blake Wolff, de szólíts csak Averynak vagy Avynak. - ahogy ezt kimondtam, találkoztam a srác meglepett tekintetével.

- Te az az Avery vagy? - kérdezte, mire én is értetlenül néztem rá, aztán beugrott hogy mire is gondol.

Amikor balesetet szenvedtünk, akkor az egész internet, és a hírlapok tele voltak velünk hogy "A híres Mercedes  csapatfőnök balesetet szenvedett a lányával együtt", "Toto Wolff balesetet szenvedett, de úgy látjuk hogy a lánya, Avery Blake Wolff komolyabb sérüléseket szerzett", és még hasonlók.

- Igen, én volnék. - próbáltam magabiztos lenni.

Landoval tök jól kijöttünk, és egy csomót beszélgettünk. Lehetett vagy este tíz, amikor odajutottam hogy lefeküdjek, de előtte még a kezembe vettem a telefont és elkezdtem böngészni a híreket, de egy cikken  meg akadt a szemem.

"Toto Wolff lánya, Avery Blake Wolff úgy látszik, vissza tért. Vajon mihez fog kezdeni ezek után? Láthatjuk az egész 2021-es Formula 1 autósport idényében?"

Nem tudnám megmondani, hogy mérges, vagy sokkal inkább csalódott vagyok. Csalódtam magambam. Hogy hagyom, hogy ilyen szennylapok írjanak rólam mindenfélét, egy paparazzi fotó által.