Cél - 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ✓

¦12.rész

Avery Blake Wolff

Másnap a repülőn ülve gondolkoztam csak el úgy igazán mindenen. Eddig csak sodródtam az árral, de most már itt az ideje, rá jönni mindennek a mivoltjára. Élen azzal, hogy mi okból kifolyólag voltam én a hibás abban, hogy Charles és Charlotte szakítottak.

Nem tudtam hova tenni a bennem kavargó érzéseket. Lehet örülnöm kéne, de ehelyett inkább letört voltam. Rosszul éreztem magam, mert Charles nem boldog. Miattam.

* 1 évvel ezelőtt *

Izgatottan tettem meg mindegy egyes lépcsőfokot, hiszen a tetején ott fog várni, és a nyakába borulhatok. Mikor már az utolsó fokot is megtettem, boldogan nyitottam be a barátom lakásába, ám rögtön le is hervadt ez a mosoly az arcomról.

A földön szanaszét hevert mindenféle ruhadarab. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor enyhe hangokat hallottam meg a hálónkból. Halkan odalépkedtem, miközben a könnyeimet próbáltam elnyelni. Benyitva a szobába, a nagy Ő fetrengett egy másik nővel. Látszólag ő sokkal szebb volt mint én. Haja izzadtan az arcára tapadt, amit éppen elfújt onnan, és zihált. Úgy, ahogyan Ő is.

Mikor észrevettek volna, nekem már hűlt helyem sem volt. Rohantam le a lépcsőn, miközben zokogtam, nem érdekelve, hogy a szomszédok meghallhatják. A lépcső legalján megbotlottam, és leültem az utolsó fokra, kezeimbe temetve az arcomat
Sírtam. Sírtam és sírtam. Vég nélkül.

Mikor kezdtem megnyugodni, hirtelen felindulásból rácsaptam a korlátra, ami akkor sebet ejtett puha bőrömön.

Kilépve a zivataros időre, indultam haza. Egyedül. Akkor ott megfogadtam, hogy sosem leszek szerelmes.

* 1 évvel ezután *

Lehet nem tudom betartani azt, amit megígértem saját magamnak? Miért vagyok ilyen? Miért félek ettől az egésztől? Azok után, amikor szakítottam az első barátommal, egy világ dőlt össze bennem. Rommá döntötte az álmaimat, elvesztettem az önuralmam saját magam felett. Nem voltam képes kontroll alatt tartani a döntéseimet, a testem magától cselekedett. Mennyiszer jöttem haza teljesen beállva? Megszámolni se tudom. Hány szálat szívtam el? Már azt sem tudom.

De egy dologban biztos vagyok. Hálás vagyok az akkori barátomnak, mert megmutatta az élet rossz oldalát is. És ez miatt vagyok itt, most. Teljesen másként, mint aki egykor voltam. Nem mondanám magam céltudatosnak, de igyekszem a jó út felé térni, és mindenben meglátni a jót.

De vissza térve Charles-ra, megfogom fogadni Fernando tanácsát, és beszélni fogok vele. Hogy most ez az egész botrány mi lenne, és engem miért kevertek bele. Muszáj megtudnom. Már csak egy nagydíj van a "nyári szünetükig", a magyar nagydíj. A Hungaroringen. Egyszer voltam Magyarországon, és személy szerint imádtam az ott eltöltött időket. Finoman főznek, és sok a látnivaló.

Charles Leclerc

Amióta Charlotte-val szakítottunk, minden teljesen megváltozott. Az, hogy jó irányba, vagy rosszba, még nem tudom. Nem mondanám magam mérhetetlenül csalódottnak, de boldognak sem. A szakítás várható volt, hiszen az utóbbi időben nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Sokat veszekedtünk jelentéktelen apróságokon is. Talán ez vezetett ahhoz, hogy pontot tegyünk ennek az egésznek a végére, ami kettőnk közül volt.

Nem tudom, Charlotte-t mennyire érintette meg a szakítás, de látszólag hamar sikerült tovább lendülnie rajta.
Vele ellentétben a sajtó nagyon rákapott erre az ügyre. Folyton kerülnek ki a cikkek a szennylapokra, rosszabbnál rosszabb indokokat kitalálva. A kedvencem mégis az, amikor Avery-re fogják az egészet, hogy Avery miatt szakítottunk. Fogalmam sincs, lehet ez az oka, de lehet mégsem. Nem éreztem már az igazinak. Nem éreztem azt a szikrát, ami a kapcsolatunk elején volt.

Mindenesetre muszáj beszélnem Avs-al, mindent tisztáznom kell vele. Remélem, ez miatt nem érzi rosszul magát, vagy egyéb ilyesmik. Az borzalmas lenne, bár még én sem értem, miért. Ez a lány néhány pillanat alatt képes volt belopnia magát a szívembe. Noha, nem láttam sokszor, de a pozitív aurája mindenkit fogva tart. Karakteres arca van, amit nem lehet nem észrevenni, és elfelejteni. Emelett gyönyörű hangja is van, és mindenben képes meglátni a jót. Álljunk csak meg. Miért beszélek így róla? Talán szerelmes vagyok? Nem, az lehetetlen.

Az, hogy valaki tetszik, vagy valakibe szerelmes vagy, az két külön világ. Itt nincs középút. Ha szerelmes vagy, akkor számodra nem létezik más, csak ő. Egész nap csak rá gondolsz, és minden pillanat vele lenne teljes. Bárhova nézel, eszedbe jut mindenről.
Akárhol legyél, érzed, hogy milyen hevesen dobog a te és az ő szíve. Az illata számodra értékesebb a levegőnél, a mosolya a legdrágább kincsed. A csilingelő hangja a legszebb dallam, amit egész nap képes lennél hallgatni. Egyszóval a szerelem egy életérzés, ami nélkül nem tudnál élni. Úgy érzed, ő a másik feled, és ha nem lehetsz vele, nem vagy egész.

Akkor talán mégis szerelmes vagyok? Azt hiszem, itt az ideje felhívni Pierre-t.

- Itt a kedvenc embered, szevasz! - hallottam meg a francia boldog hangját. Mikor lett ilyen egoista?

- Igen Pierre, neked is csodás napot.

- Térjünk a lényegre. Valami csaj, igaz? - hogy ismerhet valaki ennyire? Ez már illegális.

- Hát én rögtön lehídalok. - jelentettem ki megszeppenve.

- Azt megnézem. Videochat?

- Istenem! - csaptam a homlokomra megsemmisülve. - Pierre kérlek.

- Jólvan na, mesélj haver, mi bántja a pici lelked. - enyhe zörgés, majd úgy hallottam, végre biztos helyre rakta le a telefonját.

- Szóval van egy lány, aki felé az érzéseim ingák, és nem tudom, mit szeretnék. Amióta megláttam, volt benne valami, ami a kezdetektől fogva rabul ejtett. Talán a mosolya, a szépsége, mindegy. A lényeg, hogy nem tudom mit akarok Pierre, nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok, elvesztem. Félek, hogy ő ezeket nem viszonozza, vagy túl korainak tartja. Na meg, most szakítottam Charlotteal is, így nem tudom mennyire lenne vele szemben ez fair. - jól esett végre ezeket valakinek elmondani, aki szinte a legjobban ismer, és tudom, hogy bármikor meghallgat, nem ítél el.

- És ez a lány nem más, mint Avery Blake Wolff. - ahogy elhagyta száját a lány neve, azonnal félre nyeltem, és köhögni kezdtem. - Igen, jól ismerlek már, és még a vak is látta, hogy nézel rá. - válaszolta rögtön nyugtatásképp.

- Mi tévő legyek? - fogalmam sincs, hogy ezt a kérdést a vonal másik oldalán lévő félnek, vagy sokkal inkább magamnak tettem fel.

- Hát haver, patt helyzetben vagy.

- Bővebben? - értetlenkedtem.

- Figyelj, szerintem beszélj vele. Egyrészt, a cikkekről, másrészt pedig így megtudod nézni, miféle reakciókat váltott ki belőle ez az egész lavina. És így talán neked is könnyebb lesz a döntés. Charlotte-ot meg szard le. Ő is hamar túllendült rajtad, te miért ne tehetnéd ezt? - mondta büszkélkedve. Bár nem láttam, de biztos hogy egy önelégült vigyor terül el az arcán. Eleve nem bírta Charlotte-ot, szóval.

- Pierre te zseni vagy. Imádlak.

- Ah, tudom, ne is mond. - viccelte el, mire mosolyogva megforgattam a szemem. - Mindegy, sok szerencsét, menni fog! - köszi Pierritos, az kelleni fog.