Cél - 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ✓

¦8.rész

Avery Blake Wolff

Másnap reggel gyerek kiabálásra keltem. Olyan gyorsan magamhoz tértem, hogy hirtelen azt se tudtam volna meg mondani, mégis milyen évet írunk. Nehézkesen előre hajtottam fejem, miközben próbáltam kinyitni íriszeimet, a nap élénken világító sugaraival szemben.

- Hol vagyok? - kérdeztem magamtól, mikor már sikerült többé-kevésbé felállnom. Magam mögé néztem, és minden értelmet nyert. Mosolyogva gondoltam vissza a tegnap estére, majd lábbelimet magamhoz véve indultam a kocsimhoz vissza.

Az autómban természetesen max hangerőn szólt a zene, mint mindig. Apa mindig infarktust kap, ha meghallja bármelyik nekem tetsző dalt.

* 4 hónappal ezelőtt *

- Avery, halkítsd már le! - apa minden erőfeszítésével próbálta túl kiabálni a kocsimban üvöltő zenét.

- Most jön a legjobb rész! - kiáltottam fel, majd torkom szakadtából ordítottam az énekessel együtt.

* 4 hónappal később *

Az emlék gondolatára elmosolyodtam. Mostanában egyre több mélyen elraktározott emlékem jut eszembe. Nem tudom, mi gyakorol rám ekkora hatást.

[...]

- Na remek. Egész este kint voltam, de kaját meg nem hoztam. Hát ez fantasztikus! - forgattam meg a szemeimet, a hűtőnk előtt állva, mivel az kongott az ürességtől.

Egy hatalmas sóhaj kíséretében vettem vissza cipőmet, majd vissza sétáltam a konyhába. Kezembe vettem papírt meg tollat, és lefirkantottam gyorsan, mi is kéne nekem itthonra. Épp gondolkoztam, hogy milyen péksüteményt is vegyek, amikor a telefonom eszeveszett zúgásba kezdett az asztalon. Jobbra fordítottam a fejem, és furcsán emeltem fel a készüléket, ami eddig képernyővel lefelé volt letéve a márvány lapra. Ám mikor megláttam, ki is hív, mosolyogva fogadtam a hívást.

- Szia Avy! - hatalmas beleéléssel köszönt Daniel, míg én kihangosítottam, majd a tollat újból a kezembe vettem.

- Hali! - mosolyogtam, amit ő nem láthatott.

- Mizu veled? - hallottam meg Pierre élénk francia akcentusát.

- Pierre? - hangomból lehetett hallani, hogy totál meglepett a francia jelenléte odaát.

- Meg Yuki, Lan, Chars, Maxy, Carlitos, Lewy na meg Botty is itt volt valahol, csak felszívódott.

- Azta. - meglepődöttségemtől csak ennyi futotta tőlem válaszul.

- Averyvel beszéltek? - a háttérben megszólalt apa is tompán, mire aztán már tényleg azt lehetne mondani, hogy az állam súrolta a padlót.

- Igen Toto úr, de ne tessék haragudni.. - Yuki kezdett el először mentegetőzni, amit nem igazán tudtam hova rakni.

- Na akkor kérem szépen! - valami recsegés, majd apa hangja közelebbről. - Háló, Avery?

- Apu, szia! - üdvözöltem vidáman. - Hogy vagy?

- Hát én megvagyok. De ezek az idióták mellett nem igazán van egy perc nyugtom sem. - sóhajtott apa viseltesen.

- Na de kérem, Toto úr, hogy mondhat ránk ilyet? - Lewis enyhe kiakadása, majd rengeteg recsegés, egyik pilótától másiknak dobálták a szerencsétlen telefont. Emiatt el is kellett emelnem a fülemtől a készüléket, mivel nem igazán volt zene füleimnek ez az állandó recsegés, sistergés.