Cél - 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜 ✓

¦6.rész

Avery Blake Wolff

- Nem vagyok oda az esős futamokért. - szólalt meg váratlanul Daniel.

- Ja, én sem. Ilyenkor mindig lever a víz, hogy hogyan fogok szerepelni a pályán. - osztotta meg velünk rémes szóviccét Pierre, amin mégis nevettünk.

- De azért mindenki épségben szálljon ki a kocsiból, vili? - figyelmeztettem őket.

- Világos, főnök asszony! - katonásan bólintottak, amin elmosolyodtam.

- Egyébként Avs, majd be szeretnénk mutatni a többi pilótának is. - vetette fel az ötletét Lando.

- Igen. Főleg hogy akárki is nyerjen, úgy is lesz egy ilyen kis ünnepség a pilóták számára, ahová viszünk magunkkal. - jelentette ki Daniel, ami megintcsak hidegzuhanyként ért.

- Nekem oké, viszont ez a többieknek nem okoz majd gondot? - hangomban érezhető volt némi pánik, mivel tényleg nem értettem ezt az egész random szituációt.

- Áh, dehogyis! - legyintett lezseren Yuki. - Efelől nem kell aggódnod. Mindent kézben tartunk. - én csak elismerően bólintottam.

- Szerintem Leclerc várja a legjobban. - súgta oda a lehető leghalkabban az ausztrál Landonak, de én így is meghallottam.

- Parancsoltok? - fordultam feléjük.

- Csak az, hogy szerintünk Lec.. - szegény Daniel folytatta volna tovább, de Lando befogta a száját a kezével.

- Csak az, hogy biztos mindegyik pilóta kíváncsian várja, hogy megismerjen, mivel sokat meséltünk már nekik rólad. - bónuszként még szegény Dan lábára is rátaposott Lando, aki végig szövegelte ezt nekem.

- Hát, ha ti mondjátok. - hagytam annyiban ezt a dolgot, pedig nagyon is lett volna hozzájuk egy-két szavam az előbbivel kapcsolatban.

Kis idő elteltével már mindenki a saját helyén volt, hisz nemsokára elrajtol a mezőny. Én apa mellett foglaltam megint helyet, úgy, mint tegnap. A fejhallgató egyenlőre még mellettem pihent, mivel még nem startolt el a futam. Apának szóltam, hogy kimegyek a garázs elé, majd úgy is tettem.

Alaposan körbe kémleltem mindent. A nyüzsgést, ami a boxoknál folyik, ahogy mindenki tiszta stressz a futam végkimenetele miatt, a sok embert akik azt se tudják mit keresnek ott, ahol. Őszintén, én sem tudom mit keresek itt. Talán egy kis kikapcsolódásra vágytam. Ez nekem a megfelelő pihenés, szabadság? Nem tudom. De nem bánom, hogy ide jöttem. Csupa kedves ember van itt, vagyis akiket ismerek eddig, azok kedvesek. Vajon a pilóták miért választották ezt az utat? Amint felnéztem a lelátóra, megértettem valamilyen szinten. A sok-sok ember, akik mindig kiállnak egy pilóta mellett, és kitartóan szurkolnak neki a végéig. Hát szóval ez felülmúlhatatlan érzés. Igaz, sose voltam, és soha nem is leszek pilóta, de az fix, ez az érzés szárnyakat ad.

- Na min töröd megint ennyire a fejed? - ért mellém valaki. Azonnal megfordultam a tengelyem körül, és majd leesett az állam.

- Bottas! - öleltem meg jó szorosan. - Sok sikert, és nagyon vigyázz ám magadra! - engedtem el, miközben a mutató ujjam felmutatva figyelmeztetést adtam neki is. 

- Semmi baj kicsilány, vigyázni fogok. - kacsintott, majd egy köszönés kíséretében az autójához ment. Kicsilány. Ez amolyan szokás féle Lewiséknél, ha nem éppen kicsi Wolffnak szólítanak.

[...]

A mezőny elrajtolt 15 órakkor, viszont a 33. kör végén Bottas és Russell balesete miatt félbe kellett szakítani szűk fél órára a futamot. Ennyi komolyabb dolog történt a futamon, utána minden sínen ment. Első helyre hozta be a kocsit Verstappen. Őt követte Lewis, és harmadik lett Norris. Negyedik lett Leclerc. Pierre hetedik lett, Yuki pedig tizenkettedik. És Daniel pedig hatodik lett. Nagyon szépet mentek a srácok.