Kóma

XI.

Most lassabban haladtunk, mint a vidámpark felé, de nem kellett messze mennünk.
Satori fékezett egy aprócska, barátságos cukrászdánál.
- Tadaaa! - állt be az épület elé és felemelte a karjait, mint egy teleshoppos ügynök. - Bemutatjuk a forradalmi újításunkat. A város legjobb cukrászdája 2000. Édességet szeretne, de nem bízik a nagyáruházok termékeiben vagy éppen drágának találja őket? Megtaláltuk a megoldást a problémájára! Itt lehet kapni a legjobb, kézzel készült fagyit.
Elnevettem magam és követtem Satorit a bolt belsejébe. Ahogy beléptünk megcsapott az az ismerős édeskés, megnyugtató illat.
- Nyaranta néha besegítek itt, amikor nincs edzés vagy meccs. - mondta, majd intett a kasszában álló aranyos idős bácsinak.
- Szép estét, Satori! A szokásosat? - kérdezte tipikus nagypapás hangon.
Satori örömmel bólintott.
- A hölgynek mit adhatok ezen a gyönyörű estén?
- Csokoládé fagyit szeretnék. - lestem be a fagyispultba.
- Máris viszem! Foglaljanak helyet, amíg összekészítem.

Satori elugrott a mosdóba, rám bízva Gengart.
A bácsika kikészített két nagy adag csokifagyit elvitelre. Felálltam, hogy segítsek neki csomagni.
- Még idáig csak egy magas pókerarcú meg egy szürke, a végein fekete hajú fiatalembert hozott ide. - mondta. - Nem ok nélkül mutatta meg ezt a helyet önnek. Vigyázzon rá kisasszony. Hatalmas szíve van, de sötét múltja.
- Nem találkoztam hozzá hasonlóval. Ő... Egyszerűen... Csodálatos...

Satori visszajött és meglepődve nézett rám.
- Fagyi?
- Csoki.
- Nem hazudott az ősi legenda a Monsterről. - vigyorodott el.
Váltottunk még pár szót az apókával majd deszkáinkat hónunk alá csapva elindultunk, miközben ettük az isteni édességet. Az ég gyönyörű és tiszta volt. Minden csillag kristálytisztán ragyogott. A Hold visszatükrözte a Nap fényét, megvilágította az egész utunkat hazafelé. Nem is vettem észre, amikor a kapunk előtt álltunk meg, úgy elrepült az idő, folyamatosan beszélgettünk és nevettünk.
- Úgy láttam, hogy jól érezted magadat ma. - tette le deszkáját és rá Gengart.
- Szóval figyeltél. Úgy láttam, hogy te is jól érezted magadat.
- Szóval figyeltél. - utánzott.
- Jól vetted észre, hogy jól szórakoztam. Régen nem volt már ilyen jó estém. A tartozásodat sikeresen visszafizetted. - pirultam el és idegesen megvakartam a nyakam.
Ahogy leraktam én is a deszkámat sikerült megbotlanom a levegőben. Satori erős karjait éreztem a derekamon, ahogy utánam kapott. Lassan visszahúzott és közelebb vont magához.
- Te sem vagy egy rossz emberismerő. Ma megint lenyűgöztél. - nézett bele mélyen a szemembe.
Gyönyörű íriszeiben megnyugvást láttam, pupillája teljesen kitágult.
Egyik ujjával végigsimított a számon. Bal kezemet végigvezettem a hátán és a mellkasára tettem. Jobbommal beletúrtam puha, vörös hajába. Közelebb húzott magához és megcsókolt. A pillangók a gyomromban őrült rajzásba kezdtek. Nem engedett el. Óvatos volt, mégis határozott.
- Az adósom lettél. - engedett a tartásán.
Visszahúztam a közös pólónk nyakánál fogva és éreztem, ahogy szánk úrja összeér. Visszacsókolt, hevesebben, mint először.
- Tartozás visszafivetve. - nevettem el magam.
Örömömben idétlen módon elkezdtem táncikálni, mint ahogy szoktam és Satori mosolyogva bekapcsoldótott, az utca csendjében, a saját dallamunkra.