Kóma

XIII.

Késő nyári kedd reggel. Nehezen kikászálódtam az ágyból. A szemhéjam ólom súllyal nehezedett a szememre, de hamar felráztam magam, ugyanis ma volt a harmadik évfordulónk. Pikniket szerveztünk a közeli parkban, ahol minden évfordulónkat töltöttük. Az a kis park a mi kis szentélyünk, ritkuló fákkal és a tengerbe vezető homokos parttal a végén, könnyű sós és erdei levegővel. Az minden évszakban gyönyörű volt.
Lubbock és Leona már nem olyan nagy lendülettel látogattak meg reggelente, de így sem veszítettek a bájukból a tíz éves nénikék.
- Gyertek, korosodó hölgyek. - vettem a kezembe a tálkájukat.
Boldogan követtek a helyükre, ahol dorombolás és farkcsóválás közepette láttak neki a nap első étkezésének.
Ma avattam fel egy könnyű, nyári, lila ruhácskát, amit direkt erre az alkalomra szántam. Nagy gonddal megcsináltam a hajam: megmostam és egy laza konytba rendeztem. Természetes sminket tettem fel, kiemeltem a szemöldököm és minimális szempilla spirállal sötétebbre festettem pilláimat.
Ellibbentem a konyhába dudorászva, belepakoltam egy fonott kosárba a már másnap elkészített ételeket.
Satori... A férfi, akinek örökké hálás leszek, hogy megtalált. Nem tudtam, hogy képes leszek-e embert ennyire szeretni és hogy képes lesz-e valaki ennyire szeretni engem.

Öt óra. Az idő borzalmasan gyorsan telt. Indulásra készen belebújtam a fekete sarumba, kezemben a kosárral bezárkoltam és szaladtam lefelé. Ilyenkor nem szokott elém jönni, a parkban vár.
Az úton gyönyörködtem az augusztus végén nyíló virágokban, melyeknek narancsos árnyalatot adott a lemenő félben lévő nap.
Ahogy beléptem a piros kapun kicsit megszeppentem. Az egész testem lefagyott, mintha a lelkem elhagyott volna. Satori egy nővel beszélgetett. Egy gyönyörű, megfoghatatlan, szinte angyali árnyékkal.

A szívmonitor magas pittyogása egyenletesen csipogó üteméből szakadatlan, sípszó szerű hangba váltott.
A szülők a kórházi ágy mellett, melyen lányuk feküdt, összeborultak és zokogni kezdtek. A siető orvosok lépteinek zaját visszaverte az üres folyosó.
- Egy kicsivel több, mint három évig volt kómában...