Kóma

IV.

Jöttünkre minden srác odakapta a fejét és abbahagyták, amit éppen csináltak. Az arcuk hamar a kíváncsi érdeklődésről árulkodott és halk sugdolózás hallatszott, ahogyan tovább figyelték a belépő személyeket, különösen engem. Barátságosan mosolyogtam rájuk és integetés képpen meglóbáltam azt a kezem, amiben Satori hatalmas lila és fehér cipőjét fogtam. Többen erre a mozdulatsorra visszamosolyogtak, mások ledöbbentek vagy éppen nevettek.
- Fiúk, adjátok ide a többi motyótokat, letesszük az öltözőben, ti már úgy is edzőcuccban vagytok, melegítsetek, készüljetek. - mondta Zora, miközben már kapta is le Wakatoshi válláról a sporttáskát, ami azzal a lendülettel ráesett a lábamra, mivel mellette álltam meg.
Csönd.
Melyet Zorával törtünk meg hangos nevetésünkkel.
- Már vártam hogy ez mikor fog megtörténni. - törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeimet.
Zora... A legjobb dolog, ami valaha történt velem. Már egészen pici korunk óta ismertük egymást és mondhatni már azóta barátnők vagyunk. Rajta kívül egészen sok haverom van, de olyan kapcsolatom soha nem volt és nem is lesz senki mással, mint vele. Régebben azt hittem, hogy a szerelmem lesz a lelki társam. De hamar rájöttem, hogy már megtaláltam azt a személyt, akit az én lilám*.
Gyorsan felkaptam a lábamon kráternyi kék foltot hagyó utazótáskát és a többi cuccal Zora társaságában elindultunk a fÉrFi öltözőbe.
- Minden alkalommal meg tudsz lepni... Bár számítottam rá, hogy ez fog történni. - nézett rám sokatmondó mosollyal.
- Biztos mágnes van a lábamban, hogy vonzotta a táskát. - sütöttem el a nap első, de közel sem utolsó, szokásos szarviccét. Tudtam, hogy nem arra gondol.
- Akkor Satoriban is van mágnes, de remélem, hogy nem a táskát vonza.
- Nem akarom megrúgni.
Zora utolsó mondatomra válaszul csak fogta a fejét és nevetett.
Pakolás után indultunk, hogy a csapat meghatározó meccsét a lelátó első sorából nézve töltsük.
A csapat szünetet tartott, így mindenki letelepedett a terem egyik-másik helyére, kezükben egy-egy szendviccsel és izotóniás itallal beszélgetve és nevetve. Úgy festettek, mint egy óvodányi kisgyerek a kiránduláson. Wakatoshi és Satori odajött hozzánk, utóbbi lehuppant mellém a padra, előbbi Zora jobbjára állt, és valamit nagyon magyarázott, de nem tudtam rá figyelni. Minden érzékszervemet lekötötte az a gyönyörű ember, akivel balomon egy padon osztoztunk. Az edzés hatására izzadságcseppek gördültek le az arcán, amiket pólója aljával törölt le, engedve látszani izmos hasát.
Éreztem, hogy elpirultam, így hírtelen nagyon érdekesnek találtam az előttem heverő mindenes táskát és elkezdtem vizsgálgatni.
- Adsz is belőle egy szendvicset vagy csak nézegeted? - húzta győzedelmes mosolyra a száját.
- Szóval annyira elfáradtál, hogy nem tudod kivenni magadtól. Nem tudom, hogy így mi lesz a meccsen, ha ennyire rosszul bírod. - vettem fel a stílusát.
- Majd meglátod. - láttam a szemében az elszántságot.
A táskából előtúrtam két csirkés bagettet és az egyiket odaadtam neki, a másikat kibontottam. Ahogy gondosan leszedtem a csomagolást, kikapta a kezemből a már evésre kész szendvicset és egy nagyot harapott belőle.
- Köszi, hogy "meghámoztad" nekem. - mondta teli szájjal.
- Mostmár jössz nekem eggyel. - vigyorodtam el.
- Fene... Majd valamikor leróvom az adósságomat. - ette tovább jóízűen a reggeliét.
Nagy nehezen én is eljutottam odáig, hogy megehessek egy szendót. Kenyérkém felénél jártam, amikor Satori a második után kezébe vette az üvegét, hogy igyon. Egy pillanatra rám nézett, miközben kinyitotta a palackot, de mozdulata hírtelen megakadt, és bal keze félénken az arcom felé indult el. Abbahagytam a figyelmemet vesztett szendvics majszolását és ránéztem. Bizonytalanul tenyerébe vette az államat majd hüvelykujjával finoman leseperte a morzsát a szám széléről.
- Hogy tudsz így enni? - kérdezte, arcomat még mindig a kezében tartva.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mosolyodtam el a Satorit körbevevő morzsahadseregre mutatva.
Csak akkor vette észre, hogy még mindig fogja az arcom, így gyorsan elengedte és pirulását elrejtve sepregette le a kenyértörmeléket a közeléből.

*olyan személy, akivel törődsz és szereted. Aki a legjobb barátod és akivel el tudod képzelni az egész életedet.