Who am i?

2.Fejezet

Már egy hónap eltelt Mandy halála óta, de a tettest nem sikerült még megtalálni. Az egész város félelemben élt, hogy egy gyilkos sétálgat az utcákon. Én nem zavartattam magam, este egyedül mentem haza gyalog. Kávézókba, bulikba jártam. Kísértettem a sorsom. Egyik reggel másnaposan keltem. Épp battyogtam lassan ki a konyhába kávéért, amikor anya megszólított.

- Megint egy hosszú éjszaka? – ivott bele a kávéjába.

- Remélem abból nekem is hagytál. Megpusztulok egy kortyért. – ültem le az ebédlőasztalhoz, mellé.

- Van. Igen, öntök neked is. – állt fel miközben szemeit forgatta. Elővett egy bögrét, beleöntötte a kávét és rám nézett.

- Feketén, nem kell bele semmi. Köszi. – hálálkodtam, ő pedig bólintott, és elém tette a bögrét.

- Kellene valami munkát keresned Reen. Keresgéltem neked a neten. – vette elő Ipadjét és elkezdte nekem mutogatni.

- Anya, majd én keresek magamnak.

- Jó. – zárta le a képernyőt és letette az Ipadet az asztalra.

- Nem fogok örökké munkanélküli lenni.

- De akkor hasznosítsd magad. Légy szíves menj be a sarki pékségbe és hozz friss zsemlét. Meg vegyél magadnak valami finomságot ami kijön a maradékból. – vette elő a táskájából a pénztárcáját és odaadta a zsemlére és a plusz finomságra valót.

Bólintottam, lehúztam a kávém és mentem öltözni. Miután felkaptam valamit elindultam a sarki pékségbe. Vettem magamnak egy fánkot a maradékból. Ráharaptam a fánkra és közben pakolásztam a zsebembe, közben pedig tartottam az ajtó felé. Amint odaértem valaki nekem jött, az apró pénz pedig kiesett a kezemből. Mindenki ránk nézett, én pedig fánkkal a számban kezdtem el szedni a pénzt a földről. Aki nekem jött, lehajolt nekem segíteni.

- Legközelebb nézz magad elé tesó. – vettem ki a számból a fánkot miután felvettem az aprókat.

- Legközelebb te is figyelj, nehogy újra egymásba essünk. – nyújtotta át az aprót.

Tátott szájjal néztem a srácra, nagyon helyes volt, a hangjától pedig rázott a hideg.

- Köszi. – vettem el tőle, kikerültem és elindultam haza. Flörtölésben sosem voltam jó, mindig zavarba jöttem és inkább leléptem. Ez most sem volt másképp. Csak most a srác nem adta fel.

- Valahonnan ismerlek! – futott utánam.

- Mivel itt lakom, gondolom láttál párszor. – válaszoltam, de nem álltam meg közben.

- Nem te dolgoztál annál a magazinnál? Mi is a neve... - jött utánam még mindig.

- TopSecrets. – álltam meg. – Honnan tudod?

- Az! Igen! Csodáltalak! Nagyon jó író vagy! – mosolygott.

- Köszönöm. – pirultam el. Jól esett, hogy valaki elismerte a munkám.

- Egyébként Chris. – nyújtott kezet.

- Doreen. – fogtam meg.

- Örülök, hogy egymásba ütköztünk. – kacsintott.

- Legközelebb azt a részt kihagynám. – nevettem.

- Rendben, azt a részt kihagyjuk ha eljössz velem egy randira ma. Este. Ráérsz?

- Igazából rá. – vontam meg a vállam.

- Akkor itt, a pékség előtt, 7 kor.

- Megbeszéltük. – bólintottam ő pedig mosolyogva hátat fordított és elment.

Fura pasas, de bejön. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy én láttam e már, ismerős volt az arca, de nem tudtam hova tenni. Amint beértem az ajtón, anya kikapta a kezemből a zsemléket és elkezdett reggelit csinálni apának.

- Ma este vendégek jönnek. – közölte velem.

- Még jó, hogy nem leszek itthon. – tettem össze a két kezem miközben ledobtam magam a kanapéra.

- Hova mész? – nézett rám.

- Randim van egy sráccal. A pékségben futottunk össze. Fellökött véletlen, kárpótlásért elvisz randira. – vontam vállat.

- Vigyázz magadra.

- Még egyszer közlöm, nem vagyok már gyerek.

- Jó. – adta meg magát anya.

- Ez a beszéd anyu! – mentem oda hozzá és megveregettem a vállát.

Egész délután pihentem, aztán 7 óra előtt negyed órával gyorsan felkaptam egy csinosabb ruhát amit találtam, és megindultam a megbeszélt helyre. 7:00 volt mikor odaértem. Chris is ott volt.

- Pontos vagy. – mosolygott.

- Te is. Hova megyünk?

- Remélem szeretsz táncolni.

- Hát. Legyek őszinte? Nem igazán. – húztam el a szám.

- Akkor most megszereted. – kapta el a kezem és elindultunk.

Megálltunk egy táncbár előtt. Chris beszélt a biztonságiakkal, aztán beengedtek minket. Szép volt ez a bár. Épp pörgős szám ment, mindenki táncolt körülöttünk.

- Egy italt? – állt meg mellettem Chris,  kezében 2 pohárral.

- Ahhoz, hogy táncoljak, szükségem lesz rá. – vettem ki a kezéből mindkét poharat és egymás után lehúztam őket.

Tátott szájjal nézett.

- Azta. Van huzatod. -nevetett.

- Hozhatsz még két ilyet, nagyon finom. – adtam vissza a kezébe az üres poharakat. Ő még mindig nevetett, úgy ment utánpótlásért.

Már elég sok volt bennem, de én még ültem, és néztem a többieket. Chris is táncolt, jól érezte magát. Jött egy lassú zene, Chris megállt előttem és kinyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Megfogtam, ő pedig magához húzott. Felnéztem rá, arcom a paradicsom színével vetélkedett.

- Ne legyél zavarba. Csak élvezd. – pörgetett meg.

Igyekeztem hallgatni rá. Az illata valami elképesztően szexi volt. Keveredett a cigaretta, a parfüm és a dezodor. Jó ízlése volt. Folyton magához húzott, úgy táncoltunk.

- Tökéletesen táncolsz. – mondta. Egy újabb zene következett.

Megállt, felém tette tenyerét. Én is ugyanígy tettem. Megfogta a kezem.

- Pont bele passzol. Tökéletes pár lennénk.  -néztett mélyen a szemembe.

Ez a mondata józanítóan hatott rám. Nem akartam kapcsolatot.

- Ne haragudj, mennem kell. – szedtem össze a cuccaim.

- Miért? Valami rosszat mondtam?

- Nem akarok senkivel se passzolni. Nekem nem kell pasi. – közöltem, és azzal a fordulattal ki is mentem a bárból.

Hazaérve, észre vettem a szüleim vendégeinek az autóját. Habár nem akartam őket felbolygatni, de nagyon hányingerem volt, ezért benyitottam, de nem értem el a wc-ig. A bejárati ajtóban elhánytam magam. Mindenki az asztalnál ült, vacsorázott. Amint beléptem, az összes szempár rám szegeződött.

- És ő a mi lányunk. Doreen. – mutatott be apám, miközben anyám futott hozzám egy vödörrel és egy törlőronggyal. Csodás bemutatkozás volt.