15.Fejezet

133 9 0
                                    

Meg van az a pillanat, amikor boldogan ébredsz, egész jó a napod, de egy hívás mindent tönkretesz? Na igen. Velem is ez történt. A Malibui nyaralás nagyon jól sikerült. Elmeséltük anyuéknak a lánykérést. Csak úgy olvadoztak. Matt is felfogta, hogy van valakim. Nem keresett az után, hogy Gary kiosztotta. A haza utazás is zökkenőmentesen sikerült. Hazaérkezésünk másnapján mind mentünk dolgozni. Munkahelyemen éppen bele voltam merülve az egyik cikk írásába, amikor is a telefonom kizökkentett a koncentrációból.

- Halló? – szólaltam meg elsőként.

- Rendőrség. Egy nyomozás ügyében hívjuk. Maga Doreen McCoy?

- Igen. Miről van szó? – nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy milyen ügyről lehet szó.

- Mandy Harryson gyilkosságának ügyében kerestük fel önt.Lehetséges, hogy megtaláltuk a tettest.

Görcsbe rándult a gyomrom. Mandy.. Milyen régen hallottam a nevét. Párszor el is ismételgettem magamba.

- Hölgyem, vonalban van? – szólalt meg a férfi újra.

- Persze. Bocsánat. Mit kellene tennem? – kérdeztem.

- Be kellene jönni, hogy a gyanúsítottat felismeri-e. Látta ön az elkövetőt igaz?

- Igen, láttam, de nem teljesen emlékszem rá. – vallottam be.

- Ha lehet, ma délután 3 órakor jöjjön be a rendőrségre. Hátha a férfit megpillantva fel elevenednek a látottak. Viszont hallásra. – tette le a telefont.

Pár percig lemerevedve ültem az ablakot pásztázva. Mandy halála nagy csapás volt az életemben. Láttam egy embert.. Vérbe fagyva. A szörnyű látvány lelki szemeim előtt lebegett. Sokk hatás közepette lementem a főnökömhöz, hogy elmeséljem neki a hírt. Kérdés nélkül elengedett. Rendőrség előtt nagyot nyeltem, aztán megráztam magam és beléptem az ajtón. Elmondtam az első hölgynek aki velem szembe jött, hogy ki vagyok, és miért jöttem. Ő azonnal szólt valakiknek, aztán megkért, hogy amíg a nyomozó megérkezik, én foglaljak helyet. Nem telt el 2 perc, de már meg is érkezett a nyomozó. Felálltam, kezet fogtunk, aztán mutatta az utat. Miközben sétáltunk, úgy éreztem, mintha a lábaim ólomból lennének. Bementünk egy szobába, ahonnan a vádlottat láttam sötét ablakon keresztül, aki a másik szobában állt bilinccsel a kezén. Amint szembe nézett velünk, sokk hatás ért.

- Uram Isten. – mondtam ki hangosan.

- Megismeri hölgyem? – kérdezte a nyomozó.

- Meg. Ez a férfi vitt el engem randira, és lökött fel a kisboltban nem sokkal Mandy halála után.

- Nem ismerte meg a férfit, mikor Mandy halála után találkoztak? – húzta fel a szemöldökét a nyomozó.

- Ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Viszont így... Teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy ő az. A mosolya! – mutattam a férfira, aki éppen elmosolyodott magában.

- Köszönjük. – bólintott a nyomozó. – Ennyi volt.
Kikísérem. – nyitotta ki az ajtót. A férfit egyszerre hozták ki a szobából, mint amikor mi kiléptünk.
Rám nézett, először meglepődött, aztán elnevette magát.

Végig néztem ahogy vonszolják a folyosón. Az épületből kiérve még feltett pár kérdést a nyomozó, azután pedig elköszöntünk egymástól. Azonnal anyáékhoz mentem. Berontottam az ajtón. Leültem a kanapéra és néztem magam elé. Anyáék tátott szájjal nézték végig a jelenetet. Nem értették, hogy mi történt.

- Megtalálták Mandy gyilkosát. – néztem rájuk könnyes szemmel.

Anya szája elé kapta a kezét. Elmeséltem neki, hogy még randira is mentem azzal a férfival. Anya elsírta magát, mert belegondolt, hogy mi lett volna ha engem is megöl. A nyomozó azt mondta, hogy valószínűleg azért akart velem találkozni, hogy engem is el tegyen láb alól, mivel szemtanú voltam.

- És hogy találtak most rá? – kérdezett vissza apa, miután elmeséltem az egész sztorit.

- Ja igen, megölt egy másik lányt. Egy 18 éves középiskolás lányt.. – csuktam be a szemem. – Most nem úszta meg.

- És most mit érzel? – fogta meg anya a vállam.

- Dühöt, gyászt.. És még sorolhatnám.

- Sajnálom. – ölelt meg.

Kicsit elidőztem a szüleimnél. Ránéztem az órára. Elég későre járt. Gary is írt. Aggódott értem, ezért el is indultam haza. Leparkoltam. Pont szálltam ki a kocsiból, amikor hívott a rendőrség.

- Hölgyem! Jó estét, bocsánat a zavarásért, de jeleznünk kell, hogy a vádlott megszökött. Bárhol is van, zárkózzon be. Maga lehet a dühöngő férfi célpontja. – hadart a nyomozó.

- Köszönöm, hogy értesítettek! Most parkoltam be a lakásom parkolójába. Szóljanak ha elkapták!

- Így lesz. Vigyázzon magára. – bontotta a vonalat.
Telefonomat eltettem a zsebembe, aztán kinyitottam a csomagtartót. Épp vettem ki a dolgaimat sietősen,amikor a hátam mögött valaki megszólalt.

- Hiányoztam ribanc? – kérdezte nevetve.

Rögtön nem fordultam meg, tudtam, hogy ki. Megismertem a hangját. Vettem egy mély lélegzetet, megpördültem. Szemben álltam a férfivel, aki megölte a legjobb barátnőmet. Ő egy percig sem tétovázott, előkapott egy baseball ütőt és fejbe vágott vele. Reagálni sem tudtam az ütésre. Tompa fájdalmat éreztem, kezemet az ütés helyére kaptam, sípolni kezdett a fülem. Elsötétedett a kép.

Who am i? Where stories live. Discover now