Who am i?

10.Fejezet

A cikkemnek nagy sikere volt. Elmeséltem Eleonor történetét, édesanyja, Olga beleegyezésével, a végén pedig részvétemet nyilvánítottam. Olga meghívott a temetésre, természetesen elkísértem Eleonort utolsó útjára. Habár nem ismertem, de az a pár óra amit vele töltöttem nagyon maradandó volt számomra. A temetés végén megkértem Olgát, hogy ha bármi baj lenne, hívjon fel, és megpróbálok segíteni, akár ha csak pusztán jó hallgatóságra van szüksége. Legalább ha kicsit is, de azt éreztettem vele, hogy nincs egyedül. Szemében kis megkönnyebbülést láttam. Észbe se kaptam és jött a hétvége. Clary és Gary iker szülinapja. Elmentem boltba ajándékot vásárolni mindkettőjüknek. Hiába vesztünk össze Gary-vel, mégis sokmindent köszönhettem neki. Ennyit megérdemelt. Bevásárlás után hazamentem, becsomagoltam az ajándékokat, azután pedig elkezdtem készülődni. Mikor a szülői házukhoz értem, megláttam a sok embert és végig futott rajtam egy kisebb pánik. Ki nem állhattam a tömeget. Megembereltem magam, utána pedig bementem. Az összes volt osztálytárs, munkatárs ott volt a jelenlegi munkatársakkal együtt. Az ajtóban megálltam, körbenéztem hátha megpillantom valamelyik szülinapost. Clary futott oda hozzám, megölelt, átvette az ajándékokat, letette egy asztalra, ahol az összes többi volt, rám nézett, és elkezdte hadarni az esti programot.

- Hamarosan lesz a torta vágás, aztán ajándék bontás, utána pedig kezdődhet a buli. – pislogott.

- Először is, nagyon csinos vagy. – jegyeztem meg. – Másodszor pedig, nagyon boldog születésnapot. – mosolyogtam.

Visszamosolygott, utána pedig ment köszönteni az újabb vendégeket. Elvettem egy koktélt az asztalról, leültem a kanapéra. Mindenki beszélgetett, táncolt. Jól érezték magukat. Gary is előbukkant a torta vágásra. Őt nem volt még alkalmam személyesen felköszönteni, ezért szemmel tartottam, hogy ne tűnjön el. Miután felvágták a tortát, összeszedték az ajándékaikat, leültek és elkezdtek bontogatni. Gary kinyitotta a tőlem kapott ajándékot, senkinek nem mutatta meg, rám nézett. Szemei könnyesek voltak. Egy kis albumot kapott, amiben különböző életszakaszainkból, évről évre sorba tettem a képeket. Tetszett neki. Amint befejezték az ajándékbontást, Clary bejelentette, hogy kezdetét veszi a buli. Mindenki megvadult. Elkezdtek vedelni, énekeltek, dülöngéltek. Illegális dolgok is előkerültek a bulin. Tyler, egy régi közös ismerősünk odajött hozzám beszélgetni.

- Nicsak, Doreen. Téged is látni? – kacsintott.

- Neked is szia Ty. Igen, hébe- hóba. – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.

- Elég jó nő lettél. Régen se voltál rossz, de most nagyon kívánatos vagy. – nézett rajtam végig csorgó nyállal.

- Köszi. – válaszoltam, közben pedig próbáltam minél messzebb kerülni tőle, de ő csak azért is jött utánam.

Kicsit kezdtem kellemetlenül érezni magam, mert folyton tapadt, de igyekeztem ignorálni. Egészen addig sikerült is, amíg nem fogta meg a fenekem. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért dühöngve újra arrébb álltam, de törődött vele. Követett ugyanúgy. Mikor újra hozzám ért, leöntöttem az italommal. Tyler elkezdett velem kiabálni, Gary észrevette, odajött.

- Mi van Ty, állj le. – állt közénk.

- Ez a hülye nő leöntött. – mutatott a ruhájára.

- Örülj, hogy csak leöntöttelek. – böktem vissza Gary háta mögül.

- Ne dumáljál. – kerülte meg Garyt, és indult meg felém.

Gary megfogta Tyler pólóját, és szó nélkül ki vezette a ház elé. Mikor Gary visszajött, már egyedül volt.

- Minden rendben? – fogta meg a vállam.

- Igen, köszönöm. – néztem rá hálásan.

- Mi történt? – érdeklődött.

- Tapogatott.

- Féreg. – fújt egyet, aztán beleivott a sörébe. – Egyébként.. Tetszett az ajándék. Köszönöm.

- Szívesen. Boldog szülinapot! – öleltem meg.

Először csak állt, de végül viszonozta az ölelést. Mikor kibontakoztunk egymás öleléséből, csak néztünk egymásra. Gary megrázta a fejét, aztán ott hagyott. Az este során nagyon sokszor találkozott a tekintetünk. Clary hívott sörpongozni, én pedig szívesen vállaltam, mert nem akartam egész este Gary-t bámulni. Két srác volt ellenünk. Taroltunk. Az alku az volt, hogy a vesztes felek letérdelnek a győztesek előtt és úgy ismerik el a másik fél győzelmét. Ez meg is történt. A fiúk még kezet is csókoltak nekünk. Nagyon vicces volt. Clary akart még egy kört, de én mondtam neki, hogy gyorsan kiszaladok a mosdóba, addig kezdjék el nélkülem. Mosdóból kijövet megpillantottam egy nőt, aki falnak dőlve, Gary derekát fogva beszélget vele. Gary valahogy érezhette a tekintetem (habár nem csodálom), mert rám nézett. Megindult felém a nevemet kiáltva, de én futásnak iramodtam. Igen, én hagytam ott Gary-t, igen, én hagytam, hogy Dave megcsókoljon, de még is borzasztóan fájt, hogy más nővel láttam. Van, hogy az ember nem tudja uralni érzéseit és ösztönösen cselekszik. Na nekem ez az a pillanat volt. A verandán Gary utolért. Totál be volt rúgva. Dülöngélve kezdett hozzám beszélni, hogy mennyire sajnálja. Hogy mennyire nehéz nélkülem. Bla bla bla.

- Nehéz nélkülem, ezért nyomulsz más csajra, miközben egy buliban vagy velem. – összegeztem neki.

- Ő nyomult rám. Engem nem érdekel senki, csak te. – fogta meg a kezem.

Rá néztem össze kulcsolt kezünkre és elkapta a szívemet egy meleg érzés. Gary valahogy mindig életem része volt és nem akartam elveszíteni.

- Szeretlek. – bökte ki.

Nem tudtam rá válaszolni. Először megrémült, hogy ezt kimondta, de végül nem tétovázott tovább. Megcsókolt.